Hagyomány: Aki hasonlatos egy néphez, az közülük való

عن ابنِ عُمَرَ رضي الله عنهما قال: قال رسولُ الله صلَّى الله عليه وسلم:
«مَن تَشَبَّهَ بِقَوْمٍ فَهُوَ مِنْهُمْ».
[حسن] - [رواه أبو داود وأحمد] - [سنن أبي داود: 4031]

Ibn 'Umartól (Allah legyen elégedett kettejükkel) aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"Aki hasonlatos egy néphez, az közülük való."
[Ḥasan (jó; a hitelestől gyengébb)] - [Abū Dāwūd és Aḥmad jegyezte le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 4031]

A magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra tanít bennünket, hogy ha valaki hasonlóvá válik egy néphez, legyen szó hitetlenekről, bűnösökről vagy erényes kegyesekről - ez a hasonulás úgy valósulhat meg, hogy az adott népre jellemző sajátosságokat kezdi el végrehajtani a hitvallás, az istenszolgálat vagy a napi szokások terén - így közülük valóvá válik. Hiszen a külsőségekben való hasonlóság elvezet a belső tulajdonságok hasonlóságához. Kétségtelen tény, hogy a hasonlóság egy néphez gyakran a csodálatból ered, és elvezethet az irántuk érzett szeretetig, hozzájuk való ragaszkodásig. Ez arra késztetheti az embert, hogy még a belső, lelki tulajdonságaikban is hasonul hozzájuk, az istenszolgálatukban is - ám Allah mentsen meg bennünket ettől.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Intő figyelmeztetés: nem szabad a hitetlenekhez és a bűnösökhöz hasonlóvá válni.
2. Buzdítás arra, hogy az istenfélő kegyesekhez váljunk hasonlóvá és az ő életvitelüket kövessük.
3. A külsőségekben rejlő hasonlóság a belsőben rejtőző szeretetet eredményezhet.
4. Az ember bűnössé válhat és rászolgálhat a bűntetésre, annak függvényében, hogy mennyire másolja a hitetleneket rossz cselekedeteikben.
5. Tilalmas a hitetlenekhez való hasonlatosság - úgy a vallásukban, mint szokásaikban - amelyek kizárólag rájuk jellemzők. Aki nem ilyen módon hasonlatos másokhoz, hanem valamilyen hasznos tevékenység elsajátításában, arra nem vonatkozik a tiltás.