Hagyomány: Allah haladékot ad az elnyomónak, de amikor elragadja őt, soha nem engedi el

عن أبي موسى رضي الله عنه قال: قال رسول الله صلى الله عليه وسلم:
«إِنَّ اللهَ لَيُمْلِي لِلظَّالِمِ، حَتَّى إِذَا أَخَذَهُ لَمْ يُفْلِتْهُ» قَالَ: ثُمَّ قَرَأَ: «{وَكَذَلِكَ أَخْذُ رَبِّكَ إِذَا أَخَذَ الْقُرَى وَهِيَ ظَالِمَةٌ إِنَّ أَخْذَهُ أَلِيمٌ شَدِيدٌ}[هود: 102]»
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4686]

Abū Mūsā (al-Ašʿarī)-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) mondta:
"Allah haladékot ad az elnyomónak, de amikor elragadja őt, soha nem engedi el." Majd azt recitálta (a Koránból): „Ilyen az Urad elragadása, amikor városokat (lakosságokat) ragad meg bűneik közepette. Bizony fájdalmas és súlyos az Ő elragadása. (Hūd:102; Q 11:102)
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) óva intett a bűnök és a társítás általi kegyetlenkedéstől, és az emberek jogaiban való igazságtalanságtól. Hiszen Allah, a Magasságos, bizony, haladékot ad a vétkesnek, késlelteti a büntetését, meghosszabbítja életét és (nagyobbítja) vagyonát, és nem sieti el a büntetését; ha nem tér vissza Allahhoz bűnei megbánásával, akkor elragadja őt, és többé nem engedi el bűnei sokasága miatt.
Ezt követően azt recitálta a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget): {Ilyen az Urad elragadása, amikor városokat (lakosságokat) ragad meg bűneik közepette. Bizony fájdalmas és súlyos az Ő elragadása.} (Hūd:102; Q 11:102).