Hagyomány: közületek a legjobbak azok, akiknek legjobb a modora és jelleme”

عن عبد الله بن عمرو رضي الله عنهما قال:
لَمْ يَكُنِ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَاحِشًا وَلَا مُتَفَحِّشًا، وَكَانَ يَقُولُ: «إِنَّ مِنْ خِيَارِكُمْ أَحْسَنَكُمْ أَخْلَاقًا».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 3559]

ʿAbdullāh bin ʿAmr-tól (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel), aki azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) soha nem használt sem rossz, sem pedig obszcén beszédet (sem fāḥiš, sem pedig mutafaḥḥiš beszéd). Azt szokta mondani, hogy „közületek a legjobbak azok, akiknek legjobb a modora és jelleme”.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 3559]

A magyarázat

Nem tartozott a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) erkölcséhez a csúnya beszéd vagy immorális cselekedet, és nem is állt szándékában ilyet tenni, mert Ő (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) nagyszerű, hatalmas, kiváló erkölcsi jellemzők tulajdonosa volt.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: A legjobb közületek Allah szemében az, akinek nagyszerű az erkölcse, ami megnyilvánul az általánosan elfogadott jóra történő erőfeszítésben (badhl al-maʿrūf), a vidám, mosolygós tekintetben, az (emberek) károkozásától való tartózkodásban, és az emberekkel való találkozás alatti szép viselkedésben.