Hagyomány: Valahányszor kedvesség van valamiben, az feldíszíti azt, és valahányszor eltávolítják (a kedvességet) valamiből, az megcsúfítja és hiányossá teszi azt

عن عائشة رضي الله عنها زوج النبي صلى الله عليه وسلم عن النبي صلى الله عليه وسلم قال:
«إِنَّ الرِّفْقَ لَا يَكُونُ فِي شَيْءٍ إِلَّا زَانَهُ، وَلَا يُنْزَعُ مِنْ شَيْءٍ إِلَّا شَانَهُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2594]

ʿĀ’iša-tól (Allah legyen elégedett vele), a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) felesége, aki Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), aki mondta:
"Valahányszor kedvesség van valamiben, az feldíszíti azt, és valahányszor eltávolítják (a kedvességet) valamiből, az megcsúfítja és hiányossá teszi azt."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elmagyarázza, hogy a szavakban és a tettekben megjelenő kedvesség és gyengédség hozzáad a dolgok szépségéhez, tökéletességéhez és kiemeli annak jóságait. Jobb, ha a (beszélő és cselekvő) tulajdonosa felismeri az igényét.
A kedvesség hiánya elrontja és megcsúfítja a dolgokat, és megakadályozza, hogy (a beszéd vagy cselekvés) tulajdonosa felismerje szükségét, még ha nehézségek árán is.