Hagyomány: Bizony könnyüa Vallás. Senki ne terhelje túl magát a vallásban, mert úgy csak az legyűri őt. Legyetek középúton járók, és annyira közeledjetek (a megfelelő mértékhez), amennyire képesek vagytok

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«إِنَّ الدِّينَ يُسْرٌ، وَلَنْ يُشَادَّ الدِّينَ أَحَدٌ إِلَّا غَلَبَهُ، فَسَدِّدُوا وَقَارِبُوا، وَأَبْشِرُوا، وَاسْتَعِينُوا بِالْغَدْوَةِ وَالرَّوْحَةِ وَشَيْءٍ مِنَ الدُّلْجَةِ».
[صحيح] - [رواه البخاري] - [صحيح البخاري: 39]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki továbbította a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Bizony könnyüa Vallás. Senki ne terhelje túl magát a vallásban, mert úgy csak az legyűri őt. Legyetek középúton járók, és annyira közeledjetek (a megfelelő mértékhez), amennyire képesek vagytok és örvendezzetek és kérjetek segítséget reggel, este és valamilyen mennyiséggel az éjszaka kései részében!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Al-Bukhārī jegyezte le] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 39]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázta: az Iszlám Vallás a könnyítésre, az egyszerűsítésre épül minden egyes mozzanatában. A könnyítés akkor igazolódik be ha alkalmatlanság vagy valamilyen rászorultság, kényszer merül fel. Továbbá a vallásos cselekedetekben való túl mélyreható elmerülés, a könnyítés feladása, aminek a végső kimenetele a képtelenség, valamire alkalmatlanság, vagy a cselekvés egészének vagy egy részének a feladása. - Majd a Próféta(Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) buzdított a túlzások nélküli középútra, a mértékletességre. A hívő szolga ne vegyen el abból, amire parancsot kapott, ám ne is terhelje túl magát valami olyasmivel, amire nem képes. Ha képtelen a tökéletes cselekedetre, akkor annyit tegyen meg, ami ahhoz a legközelebb van.
Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) örömhírt közölt a bőséges jutalomról, amely a folyamatos cselekedetért jár; még akkor is ha az csekély, annak esetében, aki képtelen a tökéletesebb cselekedetre; hiszen a valamire való képtelenség, ha az nem a saját hibája, az nem teszi szükségszerűvé a jutalom csökkenését.
Hiszen a földi élet, valójában, csupán egy folyamatos utazás hona és az átmeneté a Túlvilágba; ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta, hogy forduljunk a folyamatosan végzett imádatokban található segítség felé, fenntartva azokat három cselekedetre ösztönző időszakban:
Az első: al-ghadwat(reggel) a reggeli elindulás, ami a hajnali ima és a napkelte között van.
A második: ar-rawha, a delelés utáni menés.
A harmadik: ad-duldzsa az egész éjszaka folyamán történő utazás, vagy annak egy részében. És mivel az éjjeli cselekvés sokkal megterhelőbb, mint a nappal végzett; megparancsolta annak egy egységét: "és valamilyen mennyiséggel az éjszaka kései részében" szavaival.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az Iszlám Vallás Törvényének könnyű volta és magasztos jellege; és annak mérsékelt, középúton járó jellege; nélkülözve a túlzást vagy a mértéktelen hanyagságot és csökkentést.
2. A hívő szolga kötelessége, hogy az adott feladatot a képessége szerint a legtökéletesebb módon hajtsa végre; hanyagság és túlzott szigor nélkül (a kettő között).
3. A hívő szolgának meg kell választania azt az időpontot, amikor aktívan részt vesz az imádatban, és ez a három időpont a legjobb alkalom arra, hogy a testet az imádatra használják.
4. Ibn Hadzsar al-Aszqaláni mondta: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mintha egy utazóhoz szólna, aki úticélja felé tart. Ezen három időszak a legjobb az utazó számára, ezért figyelmeztette őt tevékenységének időszakaira. Hiszen ha az utazó éjjel és nappal is folyamatosan utazna, cselekvőképtelenné válna és megszakadna a lendülete. Ám ha ezen időszakokban fog neki az "utazásának", amelyek a tevékenységre ösztönzők - az lehetővé teszi számára a folyamatosságot, minden nehézség nélkül.
5. Ibn Hadzsar mondta: ebben a hagyományban utalás van a vallási engedmények megragadására, hiszen a cselekvések teljes betartása az engedmények helyzetén szélsőségesség, csak úgy mint az, aki elhagyja a tayammum-ot (száraz porral történő tisztálkodás), ha képtelen a víz használatára, aminek használata, az esetében, kárt okozna.
6. Ibn al-Munír mondta: ebben a hagyományban a Prófétaság egyik jele, bizonyítéka található meg. Úgy véljük és az előttünk éltek is úgy látják, hogy mindenki, aki túlzásba viszi a vallást, végül elvágja magát tőle. Nem az a cél, hogy megakadályozzák az imádságban való tökéletesítést, mert az dicséretes dolog, hanem az a cél, hogy megakadályozzák a túlzást, ami unalomhoz vezethet, vagy a túlzott önkéntes imádkozást, ami a jobb dolgok elhagyásához vezet, vagy hogy a kötelező imádságot a saját idején kívül végezzék, mint például az, aki egész éjjel imádkozik, de lekési a kötelező hajnali imát a közösségben, vagy akkor imádkozza csak amikor már felkelt a nap, így elmulasztja az előírt időben végzett imát.