Hagyomány: Ó, nagybátyám! Mondd: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ez egy olyan mondat, amely segítségével érvelhetek érted Allah-nál

عن سَعِيدِ بْنِ الْمُسَيَّبِ، عَنْ أَبِيهِ قَالَ:
لَمَّا حَضَرَتْ أَبَا طَالِبٍ الْوَفَاةُ، جَاءَهُ رَسُولُ اللهِ صلى الله عليه وسلم فَوَجَدَ عِنْدَهُ أَبَا جَهْلٍ وَعَبْدَ اللهِ بْنَ أَبِي أُمَيَّةَ بْنِ الْمُغِيرَةِ، فَقَالَ: «أَيْ عَمِّ، قُلْ: لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ، كَلِمَةً أُحَاجُّ لَكَ بِهَا عِنْدَ اللهِ»، فَقَالَ أَبُو جَهْلٍ وَعَبْدُ اللهِ بْنُ أَبِي أُمَيَّةَ: أَتَرْغَبُ عَنْ مِلَّةِ عَبْدِ الْمُطَّلِبِ، فَلَمْ يَزَلْ رَسُولُ اللهِ صلى الله عليه وسلم يَعْرِضُهَا عَلَيْهِ، وَيُعِيدَانِهِ بِتِلْكَ الْمَقَالَةِ، حَتَّى قَالَ أَبُو طَالِبٍ آخِرَ مَا كَلَّمَهُمْ: عَلَى مِلَّةِ عَبْدِ الْمُطَّلِبِ، وَأَبَى أَنْ يَقُولَ: لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ، قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صلى الله عليه وسلم: «وَاللهِ لَأَسْتَغْفِرَنَّ لَكَ مَا لَمْ أُنْهَ عَنْكَ»، فَأَنْزَلَ اللهُ: {مَا كَانَ لِلنَّبِيِّ وَالَّذِينَ آمَنُوا أَنْ يَسْتَغْفِرُوا لِلْمُشْرِكِينَ} [التوبة: 113]، وَأَنْزَلَ اللهُ فِي أَبِي طَالِبٍ، فَقَالَ لِرَسُولِ اللهِ صلى الله عليه وسلم: {إِنَّكَ لا تَهْدِي مَنْ أَحْبَبْتَ وَلَكِنَّ اللهَ يَهْدِي مَنْ يَشَاءُ} [القصص: 56].
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4772]

Szaᶜīd bin al-Muszayyab-tól, aki az apjától, aki mondta:
Midőn a halál közeledett Abū Ṭālib-hoz, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment hozzá; ott találta nála Abū Ǧahl-ot és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya al-Mughīra-t és mondta: "Ó, nagybátyám! Mondd: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! Ez egy olyan mondat, amely segítségével érvelhetek érted Allah-nál." Erre Abū Ǧahl és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya azt mondták (Abū Ṭālibnak): Talán el akarod hagyni ᶜAbd al-Muṭṭalib hitét(milla)? Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) folyamatosan tovább mondogatta ezt neki; azok ketten pedig megismételték a maguk mondandóját. Végül Abū Ṭālib, az utolsó szavaiként ezt mondta: ᶜAbdu-l-Muṭṭalib hitén (marad)! Így megtagadta, hogy elmondja: Nincs más jogosan imádható isten csak Allah! (A narrátor) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Allah-ra (mondom)! Addig fogok bocsánatot kérni számodra, amíg meg nem tiltatik az nekem." Erre Allah lebocsátotta: {A Prófétának és azoknak, akik hisznek, nekik nem szabad bocsánatot kérniük a társítók számára.} [A Megbánás:113; Q 9:113]. Allah pedig kinyilatkoztatta AbūṬālib-bal kapcsolatban, szólva Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): {Te nem vezérelheted azt, akit szeretnél! Ám Allah az, Aki azt vezérel, akit Ő akar.} [A Történet:56; Q 28:56]
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 4772]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment nagybátyjához, Abū Ṭālib-hoz, aki akkor már a halálán volt, és mondta neki: Ó, nagybátyám! Mondd: "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!" Ez egy olyan mondat, amellyel tanúskodhatok érted Allah-nál. Erre, Abū Ǧahl és ᶜAbdullāh bin Abī Umayya mondták: Ó, Abū Ṭālib! El akarod hagyni, ősöd ᶜAbdu-l-Muṭṭalib, hitét? Jóllehet ez a bálványok imádása. Azok ketten, megállás nélkül beszéltek neki, végül ő, utolsó szavaiként ezt mondta nekik: ᶜAbdu-l-Muṭṭalib hitén. A társítás hitén és bálványok imádásán marad. Ezután mondta a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): Én bűnbocsánatot fogok kérni számodra, mindaddig, amíg azt az Uram meg nem tiltja nekem. Ekkor lebocsáttatott a Magasztos Allah Szava: {A Prófétának és azoknak, akik hisznek, nekik nem szabad bocsánatot kérniük a társítók számára, még akkor sem, ha azok rokonok. Miután világos lett a számukra, hogy ők a Pokol népéhez tartoznak.} [A Megbánás:113; Q 9:113]. És Abū Ṭālib-ra vonatkozóan lebocsáttatott a Magasztos Allah Szava: {Te nem vezérelheted azt, akit szeretnél! Ám Allah az, Aki azt vezérel, akit Ő akar.} [A Történet:56; Q 28:56]. Te nem vezetheted azt, akinek igaz vezetettségét szeretnéd elérni; a te feladatod csupán a Küldetés továbbítása (al-balāghu); csupán Allah vezetheti azt, akit Ő akar.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos a bűnbocsánatkérés a társítók számára - bármilyen közeli is a rokoni kapcsolat, bármilyen cselekedeteik és jótékonyságuk volt is.
2. Az elődök, ősök, atyák és kiemelkedő nagyságok vakon történő követése a hamis, rossz és hibás (hiedelemben) - ez a Tudatlanság Korának cselekedete közé tartozik.
3. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) teljes és tökéletes együttérzése, szeretete és törődése az emberek felszólítását illetően és az igaz vezetettségük céljából.
4. Annak a ténynek a visszautasítása, ha valaki azt állítja Abū Ṭālib elfogadta az Iszlámot.
5. A cselekedetek a végső (szándék és) végső kimenetel szerint ítéltetnek meg.
6. Annak téves volta ha valaki azért ragaszkodik a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), vagy akár másokhoz, hogy így haszonra tehessen szert vagy az ártalmat elkerülhesse.
7. Aki elmondja a "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!" tanúságtételt - tudás, bizonyosság és meggyőződés alapján - az belépett az Iszlámba.
8. Az rossz emberek barátsága és a gonoszok társaságának ártalmassága az emberre.
9. A "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!" jelentése: a bálványok, a szentnek vélt emberek (awliyā') és a kegyes istenfélők imádásának elhagyása és az imádatot teljes egészében és kizárólag Allah-nak szentelni. A társítók, valójában, ismerik ennek jelentését.
10. Megengedett egy társító beteg meglátogatása, amennyiben remélhető, hogy elfogadja az Iszlámot.
11. A sikeres, az (isteni akaraton alapuló) megvalósuló igaz vezetettség (hidāyatu-t-tawfīq) az egyedül Allah Kezében van, nincs Neki társa! A Küldöttre (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) érvek, útmutatás, bizonyítékok vezetése (ezek bemutatása), a helyes Útra segítés és a Küldetés továbbítása tartozik.