Hagyomány: Allah-ra mondom! Ha Allah, általad csupán egyetlen embert is az Iszlámra vezérel, az jobb neked, mint egy nagy csapat, igen értékes vörös teve

عَنْ سَهْلُ بْنُ سَعْدٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ يَوْمَ خَيْبَرَ:
«لَأُعْطِيَنَّ هَذِهِ الرَّايَةَ غَدًا رَجُلًا يَفْتَحُ اللَّهُ عَلَى يَدَيْهِ، يُحِبُّ اللَّهَ وَرَسُولَهُ وَيُحِبُّهُ اللَّهُ وَرَسُولُهُ»، قَالَ: فَبَاتَ النَّاسُ يَدُوكُونَ لَيْلَتَهُمْ أَيُّهُمْ يُعْطَاهَا، فَلَمَّا أَصْبَحَ النَّاسُ غَدَوْا عَلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كُلُّهُمْ يَرْجُو أَنْ يُعْطَاهَا، فَقَالَ: «أَيْنَ عَلِيُّ بْنُ أَبِي طَالِبٍ؟» فَقِيلَ: هُوَ يَا رَسُولَ اللَّهِ يَشْتَكِي عَيْنَيْهِ، قَالَ: «فَأَرْسِلُوا إِلَيْهِ»، فَأُتِيَ بِهِ فَبَصَقَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي عَيْنَيْهِ وَدَعَا لَهُ، فَبَرَأَ حَتَّى كَأَنْ لَمْ يَكُنْ بِهِ وَجَعٌ، فَأَعْطَاهُ الرَّايَةَ، فَقَالَ عَلِيٌّ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، أُقَاتِلُهُمْ حَتَّى يَكُونُوا مِثْلَنَا؟ فَقَالَ: «انْفُذْ عَلَى رِسْلِكَ حَتَّى تَنْزِلَ بِسَاحَتِهِمْ، ثُمَّ ادْعُهُمْ إِلَى الإِسْلاَمِ، وَأَخْبِرْهُمْ بِمَا يَجِبُ عَلَيْهِمْ مِنْ حَقِّ اللَّهِ فِيهِ، فَوَاللَّهِ لَأَنْ يَهْدِيَ اللَّهُ بِكَ رَجُلًا وَاحِدًا، خَيْرٌ لَكَ مِنْ أَنْ يَكُونَ لَكَ حُمْرُ النَّعَمِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4210]

Szahl bin Sza'd-tól (Allah legyen elégedett vele) miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta Khaybar napján:
"Holnap ezt a zászlót egy olyan férfinak adom, akinek a kezei által a Magasztos Allah győzelmet ad. Annak a férfinak adom, aki szereti Allah-ot és az Ő Küldöttét, és akit szeret Allah és az Ő Küldötte." Az emberek az egész éjszakát azzal töltötték, hogy beszélgettek és találgatták ki fogja azt megkapni. Reggelre kelve az emberek elmentek Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!). Mindenki közülük azt szerette volna, ha ő kapja meg azt. Ő pedig megkérdezte: "Hol van Ali bin Abi Tálib?" A Társak azt felelték Neki, hogy ő a két szemére panaszkodik. A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) "küldetett érte", és eléje is hozták. Ekkor Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) a két szemébe köpött, majd pedig fohászkodott érte, erre meggyógyult mintha soha nem fájlalta volna a szemeit. Ekkor ő kapta meg a zászlót. Ali (Allah legyen elégedett Vele!) pedig azt mondta: 'Ó, Allah Küldötte! Addig harcoljak ellenük, míg olyanok nem lesznek, mint mi (azaz muszlimok.)? Ő pedig mondta: "Nyomulj előre a megszokott ütemben, egészen addig míg el nem éred a területüket! Majd szólítsd fel őket az Iszlám elfogadására! Utána tudasd velük mi lesz a kötelességük a Magasztos Allah-hal szemben, ebben a Vallásban. Allah-ra mondom! Ha Allah, általad csupán egyetlen embert is az Iszlámra vezérel, az jobb neked, mint egy nagy csapat, igen értékes vörös teve."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 4210]

A magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja a Társakkal a holnapi győzelem hírét a Khaybar-i zsidók felett. Ez pedig egy olyan férfi keze által fog megvalósulni, akinek a zászlót adja - ami egy jelkép, amit a hadsereg hordoz magával, önmaga azonosítására. Ennek a férfinak a jellemzői közül való: szereti Allahot és az Ő Küldöttét és Allah és a az Ő Küldötte is szereti őt. A Társak az egész éjszakát azzal töltötték, hogy beszélgettek és azon merengtek ki is fogja megkapni a zászlót. Mindegyikük nagyon vágyott erre a hatalmas megtiszteltetésre. Reggelre kelve elmentek a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), mindenki közülük arra vágyott, hogy ő részesüljön ebben a megtiszteltetésben.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kérdezett Ali bin Abi Tálib-ról (Allah legyen elégedett vele),
azt válaszolták neki: ő beteg és a szemére panaszkodik.
A Próféta(Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elküldött érte, és eléje is hozták. Ő Ali szemébe köpte az ő nemes nyálát és fohászkodott érte. Ezt követően meggyógyult, mintha korábban nem is lett volna benne fájdalom. Neki adta át a zászlót. Megparancsolta neki, hogy óvatosan haladjon előre addig amíg el nem éri az ellenség erődítményét, és akkor ott ajánlja fel nekik az Iszlámba történő belépés lehetőségét. Ha ők ezt elfogadják, tudatnia kell velük mik lesznek majdan az ő előírt kötelező vallási feladataik.
Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázta Alinak az Allahra történő felszólítás kiválóságát, illetve azt, hogy ha a felszólító által csupán egyetlen ember is az igaz út elfogadását választja - az jobb neki, mintha kiváló vörös tevéi lennének, amelyek az arabok legértékesebb vagyontárgyai - amit birtokolhatnak vagy adakozásként felajánlhatnak.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ali bin Abi Talib (Allah legyen elégedett vele) kiválósága; illetve a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tanúskodása mellette arról, hogy Allah és az Ő Küldöttének szeretete jár neki és az ő szeretete Allah és a Küldötte iránt.
2. A Társak buzgalma a jó dolgok keresésében és a versengésük azokért.
3. Az udvariasság létjogosultsága a harc során, valamint a meggondolatlanság és a szükségtelen bosszantó hangok elkerülése.
4. Az ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) prófétaságának bizonyítékai közül való: híradása a zsidók feletti győzelemről; és Ali bin Abi Tálib két szemének a meggyógyítása őáltala - Allah engedelmével.
5. A dzsihád legfennköltebb célkitűzése az, hogy az emberek fogadják el s lépjenek be az Iszlámba.
6. A Felszólítás fokozatos; a hitetlentől először azt kérik, hogy szóban mondja el a két Tanúságtételt, majd ezt követően megparancsoltatnak neki is az Iszlám kötelezően előírt vallási parancsai.
7. Az Iszlámra történő felszólítás kiválósága és az abban rejlő jóság úgy a felszólított és a felszólító számára. A felszólított igaz Útra vezéreltetik, a felszólító pedig hatalmas jutalomban részesül.