Hagyomány: Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imádkozott, a felkarját teljesen eltartotta a testétől, olyannyira, hogy hónaljának fehérsége láthatóvá vált

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ مَالِكٍ ابْنِ بُحَيْنَةَ رضي الله عنه:
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ إِذَا صَلَّى فَرَّجَ بَيْنَ يَدَيْهِ حَتَّى يَبْدُوَ بَيَاضُ إِبْطَيْهِ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 390]

Abdullah bin Málik Ibn Buhayna-tól (Allah legyen elégedett vele):
Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imádkozott, a felkarját teljesen eltartotta a testétől, olyannyira, hogy hónaljának fehérsége láthatóvá vált.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 390]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn leborult, a karjait teljesen eltartotta a testétől a leborulása során. Azaz a kezet távolabb vitte oldalától, mint két szárnyat, annyira, hogy hónalja bőrének a színe láthatóvá vált. Ez a karok túlzott széttárása az oldalától való elválasztása érdekében.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ez a testtartás ajánlott a leborulás során. Azaz: a két felkart távolabb tartani a test két oldalától.
2. Annak, aki a sorban, az imám mögött imádkozik, ha az ilyen testtartása a szomszédjának kellemetlenséget okoz, akkor nem ajánlott így tennie.
3. A leborulás során alkalmazott ilyen testtartásban sok bölcsesség és haszon van: az ima iránti vágy és buzgalom és aktivitás kinyilvánítása. Ha valaki leborul minden olyan testrészre, amely a leborulás során előírt, akkor minden testrész megkapja a maga jogát az istentiszteletből. Az is elhangzott, hogy az ebben rejlő bölcsesség: ez sokkal inkább hasonlatos az alázathoz és hatékonyabban tudja a homlokot és az orrot a földre helyezni, továbbá minden testrész önmagában is felismerhető.