Hagyomány: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha a hajnali imát végezte, az imahelyén ült mindaddig amíg a nap fel nem kelt teljesen

عَنْ جَابِرِ بْنِ سَمُرَةَ رَضيَ اللهُ عَنْهُ:
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ إِذَا صَلَّى الفَجْرَ جَلَسَ فِي مُصَلَّاهُ حَتَّى تَطْلُعَ الشَّمْسُ حَسَنًا، وَقَالَ: كَانَ لَا يَقُومُ مِنْ مُصَلَّاهُ الَّذِي يُصَلِّي فِيهِ الصُّبْحَ أَوِ الغَدَاةَ، حَتَّى تَطْلُعَ الشَّمْسُ، فَإِذَا طَلَعَتِ الشَّمْسُ قَامَ، وَكَانُوا يَتَحَدَّثُونَ فَيَأْخُذُونَ فِي أَمْرِ الجَاهِلِيَّةِ، فَيَضْحَكُونَ وَيَتَبَسَّمُ.
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 670]

Dzsábir bin Szamura-tól (Allah legyen elégedett vele):
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha a hajnali imát végezte, az imahelyén ült mindaddig amíg a nap fel nem kelt teljesen. És azt mondta: Addig nem kelt fel imahelyéről, amelyben a szubh vagy a ghadát (hajnali ima) végezte, amíg a nap fel nem kelt. Ha a nap teljesen felkelt, ő is felállt. Közben az ott lévők beszélgettek – gyakran a dzsáhiliyya (az iszlám előtti időszak) dolgaival kapcsolatban –, nevettek, és Ő pedig mosolygott velük.
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) bevett és szokásos gyakorlata volt, ha a hajnali imát végezte, akkor az imahelyén maradt ülve egészen addig, amíg a nap magasan fel nem kelt. És nem állt fel az imahelyéről, amelyben a hajnali imát végezte, amíg a nap fel nem kelt. Midőn a nap már felkelt, ő is felállt. Az ott lévők beszélgettek és emlegették némely ügyüket az Iszlám előtti időszakból. Ő hallgatott. Az emberek nevettek és talán ő is velük mosolygott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott az Allahról történő megemlékezés a hajnali ima után, egészen napkeltéig; és mindaddig ülő helyzetében kell maradnia; ha nincs valami mentsége.
2. Annak bemutatás, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) milyen magasztos erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezett és mennyire szelíd volt; hiszen gyakran ült a Társaival együtt és hallgatta beszélgetéseiket és történeteik elbeszélését és mindez mosolyra késztette.
3. Megengedett, hogy a mecsetben az Iszlám előtti korról beszéljenek és megemlítsék azokat.
4. A nevetés és a mosolygás megengedett, ami tiltott, az a túlzott, harsány nevetés.