Hagyomány: Allah átka a zsidókon és a keresztényeken; bizony ők a Prófétáik sírjait imahellyé tették maguknak

عن عائشة أم المؤمنين وعبد الله بن عباس رضي الله عنهما قالا:
لَمَّا نَزَلَ بِرَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ طَفِقَ يَطْرَحُ خَمِيصَةً لَهُ عَلَى وَجْهِهِ، فَإِذَا اغْتَمَّ بِهَا كَشَفَهَا عَنْ وَجْهِهِ، فَقَالَ وَهُوَ كَذَلِكَ: «لَعْنَةُ اللَّهِ عَلَى اليَهُودِ وَالنَّصَارَى، اتَّخَذُوا قُبُورَ أَنْبِيَائِهِمْ مَسَاجِدَ» يُحَذِّرُ مَا صَنَعُوا.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 435]

ʿĀ’iša-tól, ʿAbdullāh bin ʿAbbās-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), akik mondták:
Midőn Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nagyon megbetegedett, elkezdte arcát egy ruhadarabbal betakarni, ha a levegője fogytán volt alatta, levette azt az arcáról és ebben a helyzetben mondta:" Allah átka a zsidókon és a keresztényeken; bizony ők a Prófétáik sírjait imahellyé tették maguknak" Ezzel is óva intette (a muszlimokat) nehogy azt tegyék, amit azok tettek.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 435]

A magyarázat

ʿĀ’iša és Ibn ʿAbbās (Allah legyen elégedett velük) tudatja velünk: midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) halála közeledett, egy darab szövetet kezdett az arcára helyezni, ám midőn nehezére vált a lélegzés, a halál agóniája és kínjai miatt, levette azt az arcáról. És ebben a végtelenül nehéz helyzetben mondta: Allah átkozza el a zsidókat és a keresztényeket és tartsa távol őket az Ő könyörületétől, amiért azok a prófétáik sírjai fölé imahelyeket építettek. Ha a dolog nem lett volna ilyen veszélyes, nem említette volna meg egy ilyen nehéz helyzetben. Ezért, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta, hogy a muszlimok ehhez hasonlóan tegyenek; hiszen ez a zsidók és a keresztények szokásos cselekedete, illetve az ilyen tett a Magasztos és Fenséges Allahhal szembeni társításhoz vezethet.