Hagyomány: Nem szabad az imát elvégezni ha az étel készen ott vár; sem pedig mikor őt (az imádkozni szándékozó) a két piszkos dolog kényszeríti (mikor a szükségét kellene elvégezni)

عن عَائِشَةَ رضيَ الله عنها قالت: إِنِّي سمعْتُ رسولَ الله صلى الله عليه وسلم يقول:
«لَا صَلَاةَ بِحَضْرَةِ الطَّعَامِ، وَلَا هُوَ يُدَافِعُهُ الْأَخْبَثَانِ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 560]

ʿĀ’iša-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Bizony, én hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Nem szabad az imát elvégezni ha az étel készen ott vár; sem pedig mikor őt (az imádkozni szándékozó) a két piszkos dolog kényszeríti (mikor a szükségét kellene elvégezni)."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 560]

A magyarázat

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta az ima elvégzését - amennyiben az elkészült étel ott van, hiszen az imádkozó lelke sóvárog az étel után, és előfordulhat, hogy szíve (vágyai) afelé húznák őt.
Szintén megtiltotta az ima elvégzését a két piszkos dolog (al-akhbaṯāni) elvégzésének kényszere idején. A két piszkos dolog pedig: a vizelet és a széklet; mivel ezek elhárítása és a velük való foglalkozás elterelheti (az imádkozni szándékozó) figyelmét - és a kár megtörténhet.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Előíratott az imádkozni szándékozó számára, hogy kerüljön el minden olyan dolgot és tevékenységet, ami elterelhetné a figyelmét az imáról - csak odafigyeléssel kezdheti el az imáját.