Hagyomány: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte),

عَن ابْنِ عُمَرَ رضي الله عنهما:
أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ يَرْفَعُ يَدَيْهِ حَذْوَ مَنْكِبَيْهِ إِذَا افْتَتَحَ الصَّلَاةَ، وَإِذَا كَبَّرَ لِلرُّكُوعِ، وَإِذَا رَفَعَ رَأْسَهُ مِنَ الرُّكُوعِ، رَفَعَهُمَا كَذَلِكَ أَيْضًا، وَقَالَ: «سَمِعَ اللَّهُ لِمَنْ حَمِدَهُ، رَبَّنَا وَلَكَ الحَمْدُ»، وَكَانَ لاَ يَفْعَلُ ذَلِكَ فِي السُّجُودِ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 735]

Ibn Umar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel):
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte), és amikor "Allahu akbaru-t" mondott midőn meghajolt, és amikor felemelte a fejét a meghajlásból, felemelve ebbe a magasságba és mondta: "szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!" A leborulásban ezt nem tette meg.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 735]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét az ima három mozzanatában - vállai irányában, vagy egészen fel a vállai magasságába - azaz a lapocka és a felkarcsont találkozásáig.
Első mozzanat: midőn megnyitotta az imát a takbíratu-l-ihrám-al (az ima állapotába való belépés Allahu akbar-jával).
A második: midőn „Allahu akbar-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott a meghajláshoz.
A harmadik: midőn felemelte a fejét a meghajlásból és mondta: (szemia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!)
Ám nem emelte fel a kezeit a leborulás megkezdésekor, sem pedig az abból történő felemelkedéskor.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A két kéz felemelésében rejlő bölcsességek: ez az ima dísze és a Magasztos Allah dicsőítése és magasztalása.
2. Hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a két kéz felemelése egy negyedik helyzetben, ahogyan azt Abu Humajd al-Szaídi jegyezte le, megtalálható Abu Dawud-nál és másoknál - ez pedig az első tasahhud-ból történő felemelkedéskor, a három vagy négy raka-s imák esetében.
3. Szintén hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), miszerint ő felemelte a kezeit a fülei magasságáig, anélkül, hogy azokat megérintette volna; ahogyan az megjelenik Málik bin al-Huwajrith továbbadásában a két Szahih-ban: "Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott felemelte a kezeit, amíg azok el nem érték a fülek magasságát.
4. A taszmí és tahmíd (szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd) együttes elmondása csupán az imám-ra és az imáját egyedül végzőre vonatkozik; aki közösségben, a sorban állva végzi, az csupán ezt mondja: "Rabbana wa laka-l-hamd".
5. A "Rabbana wa laka-l-hamd" elmondása a meghajlás után, hiteles formában ismert a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), ebben négy eset és lehetőség van, és ez egy ebből; a legjobb ha az ember ezeket az eseteket követi, egyszer ezt és máskor azt.