Hagyomány: Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Közületek én vagyok a legközelebb és a leginkább hasonló Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájához. Ilyen volt az imája addig, amíg el nem hagyta a földi létet

عن أَبي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه:
أنه كَانَ يُكَبِّرُ فِي كُلِّ صَلَاةٍ مِنَ الْمَكْتُوبَةِ وَغَيْرِهَا، فِي رَمَضَانَ وَغَيْرِهِ، فَيُكَبِّرُ حِينَ يَقُومُ، ثُمَّ يُكَبِّرُ حِينَ يَرْكَعُ، ثُمَّ يَقُولُ: سَمِعَ اللهُ لِمَنْ حَمِدَهُ، ثُمَّ يَقُولُ: رَبَّنَا وَلَكَ الْحَمْدُ، قَبْلَ أَنْ يَسْجُدَ، ثُمَّ يَقُولُ: اللهُ أَكْبَرُ حِينَ يَهْوِي سَاجِدًا، ثُمَّ يُكَبِّرُ حِينَ يَرْفَعُ رَأْسَهُ مِنَ السُّجُودِ، ثُمَّ يُكَبِّرُ حِينَ يَسْجُدُ، ثُمَّ يُكَبِّرُ حِينَ يَرْفَعُ رَأْسَهُ مِنَ السُّجُودِ، ثُمَّ يُكَبِّرُ حِينَ يَقُومُ مِنَ الْجُلُوسِ فِي الِاثْنَتَيْنِ، وَيَفْعَلُ ذَلِكَ فِي كُلِّ رَكْعَةٍ، حَتَّى يَفْرُغَ مِنَ الصَّلَاةِ، ثُمَّ يَقُولُ حِينَ يَنْصَرِفُ: وَالَّذِي نَفْسِي بِيَدِهِ، إِنِّي لَأَقْرَبُكُمْ شَبَهًا بِصَلَاةِ رَسُولِ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، إِنْ كَانَتْ هَذِهِ لَصَلَاتَهُ حَتَّى فَارَقَ الدُّنْيَا.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 803]

Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele):
Ő "Allāhu akbaru"-t mondott minden egyes kötelezően előírt imában és másokban is, Ramaḍān hónapban és máskor is, "Allāhu akbaru"-t mondott ha felállt (az imához), "Allāhu akbaru"-t mondott ha meghajolt, majd mondta "Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti", majd mondta: "Urunk! Tiéd a hála és a köszönet" mielőtt leborult volna. Majd "Allāhu akbaru"-t mondott, midőn a leborulásba indult, "Allāhu akbaru"-t mondott midőn fejét felemelte a leborulásból, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor leborul, majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor fejét felemelte a leborulásból; majd "Allāhu akbaru"-t mondott mikor felállt az üléséből a második után, és ehhez hasonlóan cselekedett minden egyes rakʿa-ban amíg be nem fejezte az imát. Majd azt mondta midőn elköszönt az imából: Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Közületek én vagyok a legközelebb és a leginkább hasonló Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájához. Ilyen volt az imája addig, amíg el nem hagyta a földi létet.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 803]

A magyarázat

Abū Hurayra (Allah legyen elégedett vele) adja tovább annak egy részét, ami a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájának leírását tartalmazza. Elmondja, hogy "Allāhu akbaru"-t mondott ha felállt az imához, ez volt a takbīratu-l-iḥrām; "Allāhu akbaru"-t mondott midőn elkezdte a meghajlását, midőn leborult, midőn felemelte a fejét a leborulásból, majd a második leborulás előtt is, és midőn ebből is felemelkedett. És midőn befejezte az első két rakʿa-t, az első tašahhud elmondása után - a három vagy négy rakʿa-ból álló ima esetén. Majd ehhez hasonlóan tett az imában míg be nem fejezte. Midőn hátát kiegyenesítve felállt a meghajlásból, azt mondta: Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti (szemi Allahu limen Hamida) majd midőn már állt, mondta: Urunk! Tiéd a hála és a köszönet (rabbana lakal hamd).
Majd mondta Abū Hurayra, midőn elköszönt az imából: Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Közületek én vagyok a legközelebb és a leginkább hasonló Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájához. Ez az ő imájának a leírása, így végezte azt addig amíg el nem hagyta a földi létet.