Hagyomány: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn a hátát felemelte (kiegyenesedett) a meghajlásból, azt szokta volt mondani: "Sami‘a allāhu liman hamidah

عَنِ ‌ابْنِ أَبِي أَوْفَى رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ إِذَا رَفَعَ ظَهْرَهُ مِنَ الرُّكُوعِ قَالَ: «سَمِعَ اللهُ لِمَنْ حَمِدَهُ، اللَّهُمَّ رَبَّنَا لَكَ الْحَمْدُ، مِلْءَ السَّمَاوَاتِ وَمِلْءَ الْأَرْضِ وَمِلْءَ مَا شِئْتَ مِنْ شَيْءٍ بَعْدُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 476]

Ibn Abī Awfā-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn a hátát felemelte (kiegyenesedett) a meghajlásból, azt szokta volt mondani: "Sami‘a allāhu liman hamidah, allāhumma rabbana laka al-hamd mil’a as-samawāt wa mil’a al-ard wa mil’a ma shi’ta min shay’in ba‘d". Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti Ó, Uram! Allah! Urunk! Tiéd a hála ami az egeket telíti és a földet telíti és mindazt amit utána akarsz."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 476]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) midőn hátát kiegyenesítette a meghajlásból, az ima során, mondta: "Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti" - azaz, aki hálás és dicsőíti a Magasztos Allahot, annak a Magasztos Allah válaszolni fog, elfogadja a Neki bemutatott hálát és jutalmazza azt. Majd Allahot magasztalta a következő szavakkal: "Ó, Uram! Allah! Urunk! Tiéd a hála minden égben és minden földön és mindenben, amit akarsz és tetszésed van benne." - olyan hálával, amely megtölti az egeket és a földeket és mindazt, ami közöttük van, és mindent, amit Allah akar.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Annak magyarázata, hogy mit kell mondania az imádkozónak midőn felemeli a fejét a meghajlásból.
2. A kiegyenesedés és a lelki nyugalom hiteles volta a meghajlásból történő felemelkedés után; hiszen nem lehet egy ilyen megemlékezést elmondani csak akkor ha már nyugalomban, megnyugvással felegyenesedett.
3. Ez a megemlékező fohász vallásjogilag megengedett minden egyes imában, legyen az a napi kötelezően előírt ima, vagy az önkéntesen végzett ima.