+ -

عَنِ ‌ابْنِ أَبِي أَوْفَى رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ إِذَا رَفَعَ ظَهْرَهُ مِنَ الرُّكُوعِ قَالَ: «سَمِعَ اللهُ لِمَنْ حَمِدَهُ، اللَّهُمَّ رَبَّنَا لَكَ الْحَمْدُ، مِلْءَ السَّمَاوَاتِ وَمِلْءَ الْأَرْضِ وَمِلْءَ مَا شِئْتَ مِنْ شَيْءٍ بَعْدُ».

[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 476]
المزيــد ...

Ibn Abī Awfā-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), midőn a hátát felemelte (kiegyenesedett) a meghajlásból, azt szokta volt mondani: "Sami‘a allāhu liman hamidah, allāhumma rabbana laka al-hamd mil’a as-samawāt wa mil’a al-ard wa mil’a ma shi’ta min shay’in ba‘d". Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti Ó, Uram! Allah! Urunk! Tiéd a hála ami az egeket telíti és a földet telíti és mindazt amit utána akarsz."

[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 476]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) midőn hátát kiegyenesítette a meghajlásból, az ima során, mondta: "Allah meghallgatja azt, aki Neki ad hálát és Őt dicsőíti" - azaz, aki hálás és dicsőíti a Magasztos Allahot, annak a Magasztos Allah válaszolni fog, elfogadja a Neki bemutatott hálát és jutalmazza azt. Majd Allahot magasztalta a következő szavakkal: "Ó, Uram! Allah! Urunk! Tiéd a hála minden égben és minden földön és mindenben, amit akarsz és tetszésed van benne." - olyan hálával, amely megtölti az egeket és a földeket és mindazt, ami közöttük van, és mindent, amit Allah akar.

A fordítás: Angol Urdu Indonéz Ujgur Bengáli Török Bosnyák Szinhala Hindi Kínai Perzsa Vietnami Tagalog Kurd Hausa (Hausza) Portugál Malajálam Telugu Szuahéli Tamil Burmai Thai Pastu Asszámi Albán Svéd Amhara Holland Gujarati (Gudzsarati) Kirgiz Nepáli Yoruba Litván Dari (dári) Szerb Szomáliai Kinyarwanda Román Cseh الموري Malgas Olasz Oromo Kannada الولوف Azeri Ukrán الجورجية
A fordítások mutatása

A hagyomány jelentőségei és hasznai

  1. Annak magyarázata, hogy mit kell mondania az imádkozónak midőn felemeli a fejét a meghajlásból.
  2. A kiegyenesedés és a lelki nyugalom hiteles volta a meghajlásból történő felemelkedés után; hiszen nem lehet egy ilyen megemlékezést elmondani csak akkor ha már nyugalomban, megnyugvással felegyenesedett.
  3. Ez a megemlékező fohász vallásjogilag megengedett minden egyes imában, legyen az a napi kötelezően előírt ima, vagy az önkéntesen végzett ima.