Hagyomány: Ha leborulást végzel, tedd a két tenyeredet (a földre) és a két könyöködet emeld fel!

عَنِ الْبَرَاءِ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«إِذَا سَجَدْتَ، فَضَعْ كَفَّيْكَ وَارْفَعْ مِرْفَقَيْكَ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 494]

Al-Bará'-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"Ha leborulást végzel, tedd a két tenyeredet (a földre) és a két könyöködet emeld fel!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 494]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázta a két kéz helyzetét az ima során történő leborulásban. Ez pedig: a két tenyeret a földre kell helyezni, az ujjakat összezárva a qibla (ima iránya) felé irányítva. A két könyököt (az alkar és a felkar ízülete) felemelve kell tartani, ne érintkezzen a földdel.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az imádkozó kötelessége, hogy két tenyerét a földre helyezze; a két tenyér a leborulás hét testrészének egyik szerves része.
2. Ajánlott a két kar felemelése a földtől és elvetendő azok széttárása (a földön tartva azokat), ahogy a vadállatok lefeküdnének.
3. Elrendelt dolog az aktivitás megmutatása, az erő és a vágy megjelenítése az imádati cselekedetek során.
4. Az imádkozó, ha minden olyan testrészére támaszkodik, amelyek a leborulás testrészei, minden egyes testrész megkapja az azt megillető jogát az imádatban.