Hagyomány: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المُؤْمِنين رَضيَ اللهُ عنها قَالَتْ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَسْتَفْتِحُ الصَّلَاةَ بِالتَّكْبِيرِ، وَالقِرَاءَةِ، بِـ الحَمْدُ لِلَّهِ رَبِّ العَالَمِينَ، وَكَانَ إِذَا رَكَعَ لَمْ يُشْخِصْ رَأْسَهُ وَلَمْ يُصَوِّبْهُ، وَلَكِنْ بَيْنَ ذَلِكَ، وَكَانَ إِذَا رَفَعَ رَأْسَهُ مِنَ الرُّكُوعِ لَمْ يَسْجُدْ حَتَّى يَسْتَوِيَ قَائِمًا، وَكَانَ إِذَا رَفَعَ رَأْسَهُ مِنَ السَّجْدَةِ لَمْ يَسْجُدْ حَتَّى يَسْتَوِيَ جَالِسًا، وَكَانَ يَقُولُ فِي كُلِّ رَكْعَتَيْنِ التَّحِيَّةَ، وَكَانَ يَفْرِشُ رِجْلَهُ اليُسْرَى وَيَنْصِبُ رِجْلَهُ اليُمْنَى، وَكَانَ يَنْهَى عَنْ عُقْبَةِ الشَّيْطَانِ، وَيَنْهَى أَنْ يَفْتَرِشَ الرَّجُلُ ذِرَاعَيْهِ افْتِرَاشَ السَّبُعِ، وَكَانَ يَخْتِمُ الصَّلَاةَ بِالتَّسْلِيمِ.
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 498]

Aishá-tól, az Igazhívők Anyjától (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imáját a takbír-ral (Allahu Akbar) nyitotta meg és az "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín (A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát)" recitálásával (Q1). Ha meghajlást végzett a fejét sem nem emelte fel, sem nem hajtotta le túl mélyre - e kettő között tartotta. Miután felemelkedett a meghajlásból, addig nem borult le, amíg teljesen ki nem egyenesedett. Midőn felemelte a fejét az első leborulásból, addig nem borult le újból, amíg ültében teljes nyugalommal el nem helyezkedett. Minden két raká után elmondta a tahiyya-t (az üdvözlést). Bal lábfejét elfektette a talajon és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Megtiltotta a sátán ülését, és megtiltotta, hogy az ember úgy fektesse le karjait a földre, mint a vadállat. Az imát a taszlímm-al (asz-szalám...) fejezte be.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 498]

A magyarázat

Az Igazhívők Anyja, Aisha (Allah legyen elégedett vele) megemlített néhány fontos dolgot a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imájából. Miszerint az imáját a takbíratu-l-ihrámm-al nyitotta meg és mondta: "Allahu Akbar". A recitálást a Fátiha szúrával kezdte: "Al-hamdu lilláhi Rabbi-l-ʿálamín... A teljes dicsőség csak Allahot illeti, a Világok Urát..." Midőn meghajlást végzett az állást követően, a fejét nem emelte fel túlzottan és nem is engedte le azt mélyre, a meghajlás során; hanem a törzsével egyvonalban egyenesen tartotta. Miután felemelte a fejét a meghajlásból, elhelyezkedett állásban, teljesen kiegyenesedve, mielőtt leborulást végzett volna. Miután felemelte a fejét az első leborulásból, a második leborulást addig nem végezte el, amíg ülő helyzetében teljes mértékben el nem helyezkedett. Minden két raká után, ülő helyzetben maradt a tasahhud elmondása céljából. Azaz: "at-tahiyyátu li-Lláhi wa-sz-szalawátu wa-t-tayyibátu... Az üdvözlések Allahnak járnak és a magasztalások és a jó dolgok...". Midőn a két leborulás között ült, vagy a tasahhud elmondása miatt; a bal lábfejét a földön elfektette és arra ült rá és a jobb lábfejét egyenesen tartotta. Továbbá megtiltotta, hogy az imádkozó személy az imájában úgy üljön, mint a sátán; azaz: mindkét lábfejét lefekteti a talajra és a sarkára ül vagy a fenekét a földhöz szorítja, lábszárát kiegyenesítve, és a két kezét a földre helyezi, mint a kutya; vagy, hogy az imádkozó személy széttárja a karjait és kinyújtsa azokat a leborulás során, ahogy a vadállatok fekszenek. Az imáját a taszlím-mal fejezte be: "asz-szalámu alaykum wa rahmatu-Lláhi - békesség veletek és Allah könyörülete". Egyszer jobbra fordulva, majd egyszer balra fordulva tette ezt.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) imája egy részének leírása és magyarázata.
2. A takbíratu-l-ihrám kötelező, amely megtilt minden olyan szót vagy cselekedetet, amelyek ellentmondanak az ima szavaival és mozdulataival. Továbbá, ezt semmi más nem helyettesítheti az imába történő belépés elején - csupán ez az elfogadott megszövegezés.
3. A Fátiha (a Megnyitó) szúra recitálása kötelező.
4. Kötelező a meghajlás; a legjobb formája a teljesen egyenes, vízszintes hát, anélkül hogy attól a szinttől magasabbra vagy alacsonyabbra emelnénk.
5. Kötelező a meghajlásból történő felemelkedés és kötelező a teljes kiegyenesedés az utána következő állásban.
6. Kötelező a leborulás és kötelező az abból történő felemelkedés; és teljes elhelyezkedés ülő helyzetben utána.
7. Vallásilag előírt az iftirás az imádkozó személy számára, a bal lábfej elfektetése a talajon és a jobb lábfej egyenesen felfelé tartása az imában történő üléskor. Ami az utolsó tasahhud-ban történő ülést illeti, az ima során, azokban, amelyekben két tasahhud van, mint a maghrib, az isha ima..., ezekben az at-tawarruk ülés (a bal lábszár vízszintesen a test és a jobb láb alatt elfektetve, a jobb lábfej függőleges helyzetben) az elrendelt; számos hiteles hagyomány maradt fenn erről.
8. Tilos bármiféle hasonlatosságot is mutatni a sátán ülésének módjával; azaz a sarkokra ülni, és mindkét lábfejet elfektetni a földön, vagy egyenesen felemelve tartani azokat és azok közé ülni le a földre.
9. Tilos bármiben is hasonlítani a vadállatok lefekvési módjához, azaz: az imádkozó személy kinyújtja alkarját a földön; ez a lustaság, hanyagság és a gyengeség jele.
10. Tilos a sátánhoz vagy az állatokhoz hasonlítani bármely cselekedetben is.
11. Az imát a "Asz-Szalám..." szavával kell befejezni; ez fohász a kegyes és erényes imádkozókért, a jelenlévőkért és a távollévőkért, kérve számukra a teljességét, az épséget és a védettséget minden rossztól és hiányosságtól.
12. A nyugalom (belső és külső megállás) kötelező az imában.