+ -

عَنْ ‌أَبِي الزُّبَيْرِ قَالَ:
كَانَ ‌ابْنُ الزُّبَيْرِ يَقُولُ فِي دُبُرِ كُلِّ صَلَاةٍ حِينَ يُسَلِّمُ: «لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ وَحْدَهُ لَا شَرِيكَ لَهُ، لَهُ الْمُلْكُ وَلَهُ الْحَمْدُ وَهُوَ عَلَى كُلِّ شَيْءٍ قَدِيرٌ، لَا حَوْلَ وَلَا قُوَّةَ إِلَّا بِاللهِ، لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ، ‌وَلَا ‌نَعْبُدُ ‌إِلَّا إِيَّاهُ، لَهُ النِّعْمَةُ وَلَهُ الْفَضْلُ وَلَهُ الثَّنَاءُ الْحَسَنُ، لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ مُخْلِصِينَ لَهُ الدِّينَ وَلَوْ كَرِهَ الْكَافِرُونَ» وَقَالَ: «كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يُهَلِّلُ بِهِنَّ دُبُرَ كُلِّ صَلَاةٍ».

[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 594]
المزيــد ...

Abū-l-Zubayr-tól, aki azt mondta:
Ibn Zubayr minden imádkozás végén az elköszönés után azt szokta mondani: "Nincs más jogosan imádni való isten, Allahon kívül, Ő az Egyetlen, nincs Neki társa, Övé a Hatalom (Uralom) és Őt illeti a dicséret, és a hála, s Ő minden dologra képes, nincs semmi tehetség és erő Allahon kívül, Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, nem imádunk senki mást Rajta kívül, Övé a kegy és a kegyelem, és a jó dicsőítés. Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, őszintén szolgáljuk Őt a vallásban, akkor is, ha ez nem tetszik a hitetleneknek." És azt mondta: "Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) ezekkel a szavakkal dicsőítette Allahot minden ima befejezése után".

[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) ezzel a magasztos fohásszal dicsőítette Allahot, a Magasságost minden kötelező ima befejezését követően. A fohász jelentése:
"Lā ilāha illā-Llāhu": Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül.
"waḥdahu lā šarīka Lahu": vagyis: nincs senki és semmilyen társa az isten voltában, és az Úr voltában és a Magasztos Neveit és Attribútumait illetően.
'Lahu-l-Mulk": Övé az abszolút, általános, átfogó és kiterjedt uralom, az egek és a föld és minden közöttük lévő dolog fölötti uralom.
"wa Lahu-l-ḥamd": Ő az, akit abszolút tökéletesség jellemez, Övé a tökéletes dicséret, és az általános hála minden szeretettel és tisztelettel, minden helyzetben, jóban és rosszban egyaránt.
"wa Huwa ʿalā kulli šay'in qadīr": Az Ő képessége és hatalma teljes és tökéletes minden szempontból, nincs olyan dolog, ami visszatartaná Őt bármiben, és nincs semmilyen dolog, amely megakadályozná Őt bármi dologban.
"Lā ḥawla wa lā quwwata illā bi-Llāh": Nincs átalakulás egyik helyzetből a másikba, és az Allah iránti engedetlenségből az Ő iránti engedelmességbe, és nincs más erő, kivéve Allah, mert Ő a meghatározója mindennek, és rá hagyatkozunk.
"lā ilāha illā-Llāhu wa lā naʿbudu illā iyyāhu": annak megerősítése, hogy Allah, a Magasságos tisztán az Egyetlen isten, és a társítás teljes elutasítása, és hogy nincs más imádatra méltó Rajta kívül.
"Lahu-l-niʿma wa Lahu-l-faḍl": Ő az, aki megteremti az áldásokat és birtokolja azokat, és szolgái közül megajándékozza azt velük, akit akar.
"wa Lahu-l-thanā’u-l-ḥasan" : ami az Ő Lényegére (ḏāt), Attribútumaira, tetteire, kegyeire vonatkozik - mindig és mindenkor.
"Lā ilāha illā-Llāhu mukhliṣīna Lahu-d-Dīn": A tisztán egyistenhívők se képmutatásra, se hírnévre nem tartanak igényt, csakis Allahnak való engedelmességre törekednek.
"wa law kariha-l-kāfirūna": Állhatatosan kitartanak Allah egyistenhitében és imádatában és szolgálatában (ʿibādatuhu), még akkor is, ha a hitetlenek gyűlölik azt.

A fordítás: Angol Urdu Spanyol Indonéz Ujgur Bengáli Francia Török Orosz Bosnyák Szinhala Hindi Kínai Perzsa Vietnami Tagalog Kurd Hausa (Hausza) Portugál Malajálam Telugu Szuahéli Tamil Burmai Thai Német Japán Pastu Asszámi Albán Svéd Amhara Holland Gujarati (Gudzsarati) Kirgiz Nepáli Yoruba Litván Dari (dári) Szerb Szomáliai Kinyarwanda Román Cseh Malgas Olasz Kannada
A fordítások mutatása

A hagyomány jelentőségei és hasznai

  1. Ajánlott ezt a megemlékezést (ḏikr) minden egyes kötelezően előírt ima után elmondani
  2. Egy muszlim büszke a vallására és megmutatja rítusait, ceremóniáit, még akkor is, ha a hitetlenek gyűlölik azt.
  3. Ha a hagyományban az „ima után” szó szerepel, akkor a hagyományban "dhikr"-ről (Allahról történő megemlékezés) van szó, akkor az alapelv az, hogy azt az imából való elköszönés után kell ismételni, és ha "duʿā’ "-ról (fohászkodás) esik szó, akkor azt, az imából való elköszönés (salām) előtt kell mondani.