Hagyomány: Vannak az ima után mondandó megemlékezések (muᶜaqqibātun), aki azokat elmondja - vagy megcselekszi - az nem fog a vesztesek közé tartozni. Minden kötelezően előírt ima után (az elköszönés után): harminchárom tasbīḥa, harminchárom taḥmīda és harmincnégy takbīra

عَنْ كَعْبِ بْنِ عُجْرَةَ رضي الله عنه عَنْ رَسُولِ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«مُعَقِّبَاتٌ لَا يَخِيبُ قَائِلُهُنَّ -أَوْ فَاعِلُهُنَّ- دُبُرَ كُلِّ صَلَاةٍ مَكْتُوبَةٍ، ثَلَاثٌ وَثَلَاثُونَ تَسْبِيحَةً، وَثَلَاثٌ وَثَلَاثُونَ تَحْمِيدَةً، وَأَرْبَعٌ وَثَلَاثُونَ تَكْبِيرَةً».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 596]

Kaᶜb bin ᶜUǧra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki mondta:
"Vannak az ima után mondandó megemlékezések (muᶜaqqibātun), aki azokat elmondja - vagy megcselekszi - az nem fog a vesztesek közé tartozni. Minden kötelezően előírt ima után (az elköszönés után): harminchárom tasbīḥa, harminchárom taḥmīda és harmincnégy takbīra."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 596]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy vannak olyan (Allah-ról való) megemlékezések, amelyeket elmondva nem lehet vesztes kárvallott senki sem. Ellenben azokért jutalom jár. Egyikük a másikat követve mondandó és a kötelezően előírt ima elvégzése után kell elmondani; ezek pedig:
"Subḥāna-Llāh" (Magasztaltassék Allah), harmincháromszor; ez pedig a Magasztos mentesnek nyilvánítása minden hiányosságtól.
És "al-ḥamdu li-Llāhi" (hála legyen Allah-nak), harmincháromszor - ez pedig a Magasztos leírása a teljes és abszolút tökéletességgel, amivel jár az Iránta érzett szeretet és az Ő magasztalása.
És "Allāhu akbaru" (Allah a legnagyobb) harmincnégyszer; hiszen Allah nagyobb, hatalmasabb és Fenségesebb mindentől és mindenkitől.