عن أبي هريرة رضي الله عنه عن رسول الله صلى الله عليه وسلم قال:
«مَنْ كَانَ يُؤْمِنُ بِاللهِ وَالْيَوْمِ الْآخِرِ فَلْيَقُلْ خَيْرًا أَوْ لِيَصْمُتْ، وَمَنْ كَانَ يُؤْمِنُ بِاللهِ وَالْيَوْمِ الْآخِرِ فَلْيُكْرِمْ جَارَهُ، وَمَنْ كَانَ يُؤْمِنُ بِاللهِ وَالْيَوْمِ الْآخِرِ فَلْيُكْرِمْ ضَيْفَهُ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 47]
المزيــد ...
Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele), hogy Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban az (csak) jót szóljon, vagy hallgasson. Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az tisztelje meg a szomszédját. Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az tisztelje meg a vendégét."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 47]
Ebben a hagyományban a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy az a szolga - aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, amelyen Ő hozzá lesz a visszatérése, és azon (a Napon) lesz jutalmazása a tettei összessége alapján - az ilyen személyt a hite buzdítja arra, hogy ezeket a (kiváló) részleteket és jellemzőket végrehajtsa.
Az első a szép és illendő beszéd, mint a taszbíh (a szubhán Alláh- magasztaltassék Allah), vagy a tahlíl (a lá iláha illá Alláh - nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül ) elmondása, és az általánosan elfogadott jó (al-ma'rúf) megparancsolása és az általánosan elfogadott kifogásolandó (al-munkar) megtiltása, az emberek közötti jobbító tevékenység - ha ezeket nem teszi meg, abban az esetben ragaszkodjon a hallgatáshoz, ártalmat ne okozzon és ügyeljen nyelvére (mit mond).
A második a szomszéd megtisztelése: ami helyes, kegyes és illendő viselkedést jelent a szomszéddal szemben, elkerülve bármiféle ártó és káros tevékenységet.
A harmadik a vendég tisztelete: aki azért jön , hogy téged meglátogasson, szép kegyes szavakkal kell fogadni és élelemmel kínálni és ehhez hasonlók.