Hagyomány: Ó, Bilāl! Jelentsd be: az ima elkezdődött! És adj nekünk pihentető nyugalmat általa!

عن سالم بن أبي الجَعْدِ قال: قال رجل: ليتني صَلَّيتُ فاسترحْتُ، فكأنّهم عابُوا ذلك عليه، فقال: سمعتُ رسولَ الله صلى الله عليه وسلم يقول:
«يا بلالُ، أقِمِ الصَّلاةَ، أرِحْنا بها».
[صحيح] - [رواه أبو داود] - [سنن أبي داود: 4985]

Sālim bin Abī-l- Ǧaʿd-tól, aki mondta: egy férfi mondta: Bárcsak imádkoztam volna és utána megpihentem volna. Úgy tűnt az emberek kritizálták őt szavaiért. Mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Ó, Bilāl! Jelentsd be: az ima elkezdődött! És adj nekünk pihentető nyugalmat általa!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd jegyezte le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 4985]

A magyarázat

A Társak közül egy férfi mondta: "Bárcsak imádkoztam volna és utána megpihentem volna". Úgy tűnt, hogy a körülötte lévők kifogásolják a szavait. Ő pedig mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja: Ó, Bilāl! Mondd el az imára hívást (adhānu-ṣ-ṣalāti), majd hirdesd ki az ima elkezdését, hogy megnyugtató pihenést találjunk abban. Hiszen abban könyörgő fohász található a Magasztos Allahhoz; ez megnyugvás és békesség a léleknek és a szívnek.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A szív megnyugtató pihenést talál az imában; hiszen abban egy közvetlen könyörgő fohász, könyörgés (munāǧātu-Llāh) szól a Magasztos Allahhoz.
2. Kifogás azzal szemben, aki lustán, hanyagul nehézkesen végzi az istenszolgálati cselekedetet.
3. Aki teljesíti a reá kiszabott kötelességet, és nem bújik ki alóla; annak ezáltal megnyugtató megpihenésben, vigasztalásban és lelki békességben lesz része.