عن أبي هريرة رضي الله عنه قال:
أَتَى النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ رَجُلٌ أَعْمَى، فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللهِ، إِنَّهُ لَيْسَ لِي قَائِدٌ يَقُودُنِي إِلَى الْمَسْجِدِ، فَسَأَلَ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَنْ يُرَخِّصَ لَهُ فَيُصَلِّيَ فِي بَيْتِهِ، فَرَخَّصَ لَهُ، فَلَمَّا وَلَّى دَعَاهُ، فَقَالَ: «هَلْ تَسْمَعُ النِّدَاءَ بِالصَّلَاةِ؟» فَقَالَ: نَعَمْ، قَالَ: «فَأَجِبْ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 653]
المزيــد ...
Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Egy vak férfi elment a Prófétához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Nincs senkim, aki elvezetne engem a mecsethez. Ezért engedélyt kért Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy a házában imádkozhasson, és megkapta az engedélyt, és amikor elfordult, hogy elmenjen, a Próféta szólította (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és így szólt hozzá: " Hallod az imára hívást? - Amikor azt a választ kapta, hogy igen, hallja - azt mondta neki: "Nos, válaszolj rá! (az imára hívásra)."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 653]
Egy vak ember odament a Prófétához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és így szólt: Ó, Allah Küldötte! Nincs senki, aki segítsen, és a mecsetbe vezessen kezemen fogva a napi öt imára. Azt akarta, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) engedje meg neki, hogy elhagyja a csoportos imákban való részvételt, ezért megengedte neki, és amikor elfordult, visszahívta és azt mondta neki: "Hallod az imára hívást?" Azt mondta: "Igen."- erre azt felelte: "Válaszolj az imára hívónak az imádkozással!" (mecsetben a csoportos imádkozásban való részvétellel- ezzel is hangsúlyozva a csoportos ima elvégzésének fontosságát és erényét a mecsetben. Ez alól nem mentesek a fogyatékkal élő emberek sem, ahogy ezt a hagyomány is jól mutatja).