عَنْ أَبِي سَعِيدٍ الْخُدْرِيِّ وَعَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنهما عَنِ النَّبِيِّ صلى الله عليه وسلم قَالَ:
«مَا يُصِيبُ الْمُسْلِمَ مِنْ نَصَبٍ وَلَا وَصَبٍ وَلَا هَمٍّ وَلَا حُزْنٍ وَلَا أَذًى وَلَا غَمٍّ حَتَّى الشَّوْكَةِ يُشَاكُهَا إِلَّا كَفَّرَ اللهُ بِهَا مِنْ خَطَايَاهُ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 5641]
المزيــد ...
Abū Saʿīd al-Khudrī-tól és Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki mondta:
"Egy muszlimot sem ér el szorongással telt nehézség, súlyos betegség, bánat, szomorúság, ártás vagy komorság, még ha csak egy tüske szúrásnyi lenne is - csak úgy, hogy általa Allah eltöröl a bűneiből.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 5641]
A Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza: mindaz, ami a betegségekből, gondokból, szomorúságokból, nehézségekből, súlyos csapásokból, félelemből, éhségből elérik a muszlimot - még ha ez csupán egy tüske szúrása lenne is, ami fájdalmat okoz - mindezek a bűnei megváltását jelentik és hibáinak eltörlését.