Hagyomány: A legrosszabb és legbűnösebb emberek azok, akiket elér az Óra és ők még élnek és azok, akik a sírokat imahelyekké tették

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بن مسعودٍ رضي الله عنه قَالَ: سَمِعْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«إِنَّ مِنْ شِرَارِ النَّاسِ مَنْ تُدْرِكُهُ السَّاعَةُ وَهُمْ أَحْيَاءٌ، وَمَنْ يَتَّخِذُ الْقُبُورَ مَسَاجِدَ».
[حسن] - [رواه أحمد] - [مسند أحمد: 3844]

ʿAbdullāh bin Masʿūd-tól(Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
A legrosszabb és legbűnösebb emberek azok, akiket elér az Óra és ők még élnek és azok, akik a sírokat imahelyekké tették.
[Ḥasan (jó; a hitelestől gyengébb)] - [Aḥmad jegyezte le] - [Aḥmad Musnad-ja - 3844]

A magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hírt ad a legrosszabb emberekről; ők pedig azok, akik az Ítéletnap bekövetkeztekor élnek és, akik a sírokat imahelyekké tették, illetve azoknál és azok felé fordulva imádkoznak.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos imahelyeket (mecseteket) emelni, építeni a sírok fölé; hiszen ez a társításhoz vezető egyik eszköz.
2. Tilos: az ima a síroknál, még akkor is ha nincs építmény emelve ott; mivel a masǧid (a leborulás helye) egy olyan hely, ahol az emberek leborulnak (az ima során), még abban az esetben is ha nincs föléje épület emelve.
3. Az, aki a korábban élt istenfélő kegyesek sírjait az ima leborulási helyévé teszi az a legrosszabb emberek közül való; még akkor is ha azt gondolja, hogy ezen cselekedete a Magasztos Allah-hoz való közelebb kerülést szolgálná.