عَنْ عُمَرَ بْنِ الْخَطَّابِ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«إِنَّ اللهَ عَزَّ وَجَلَّ يَنْهَاكُمْ أَنْ تَحْلِفُوا بِآبَائِكُمْ»، قَالَ عُمَرُ: فَوَاللهِ مَا حَلَفْتُ بِهَا مُنْذُ سَمِعْتُ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ نَهَى عَنْهَا ذَاكِرًا وَلَا آثِرًا.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 1646]
المزيــد ...
ʿUmar bin al-Khaṭṭāb-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"A Magasztos és Fenséges Allah megtiltja nektek, hogy atyáitokra (elődeitekre, ősatyáitokra) tegyetek esküvést." ʿUmar mondta: Allah-ra (mondom)! Soha nem tettem így esküt, amióta hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint megtiltja ezt - soha nem tettem így tudatosan vagy közvetítve mástól.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1646]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a Magasztos Allah megtiltja az elődök neveire tett esküt; aki esküt akar tenni az Allah-ra tegyen esküt; senki másra! Majd ʿUmar bin al-Khaṭṭāb (Allah legyen elégedett vele) megemlíti, hogy ő sohasem tett így esküt, azóta, hogy hallotta, amint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltja ezt; sem szándékosan, sem pedig mástól közvetítve a nem Allah-ra tett esküt.