Hagyomány: Ne tegyetek esküt az al-tawághi-ra, sem pedig apáitokra!

عَنْ عَبْدِ الرَّحْمَنِ بْنِ سَمُرَةَ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«لَا تَحْلِفُوا بِالطَّوَاغِي، وَلَا بِآبَائِكُمْ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 1648]

Abdurrahman bin Szamura-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ne tegyetek esküt az al-tawághi-ra, sem pedig apáitokra!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1648]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltja, hogy az al-tawághi-ra tegyenek esküt; a taghiya többes száma; ezek a bálványok, amiket a társítók Allah helyett imádtak; ezek okozták az eltévelyedésüket és a hitetlenségüket. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltja, hogy az apákra (ősapákra, elődökre) tegyenek esküt; az arabok szokása volt, a Tudatlanság korában, hogy nagy előszeretettel tettek esküt az őseikre - büszkélkedve velük és igen nagyra tartva őket.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az eskütétel csupán Allah-ra, az Ő Neveire és a Tulajdonságaira tehető.
2. Tilos esküt tenni bálványokra, az elődökre, ősökre, a nagy hatalmú vezetőkre és ezekhez hasonlókra, amelyek mindegyike - hamis.
3. A nem Allah-ra tett eskü - az a kisebb társítás, ám lehet nagyobb társítás is, ha a szívében az, akire esküt tesz, igen nagy tiszteletnek örvend; és ugyanolyan tisztelettel övezi azt, amilyennel Allah-ot illik tisztelni; vagy ha azt feltételezi vele kapcsolatban, hogy bármilyen imádatra jogosult.