Hagyomány: Aki az al-amána-ra tesz esküt, az nem közülünk való

عَنْ بُرَيْدَةَ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مَنْ حَلَفَ بِالْأَمَانَةِ فَلَيْسَ مِنَّا».
[صحيح] - [رواه أبو داود وأحمد] - [سنن أبي داود: 3253]

Burayda-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Aki az al-amána-ra tesz esküt, az nem közülünk való."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd és Aḥmad jegyezte le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 3253]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta és intett attól, hogy valaki is az al-amána-ra (megbízhatóság) tegyen esküt, aki ilyet cselekszik az nem közülünk való.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Magasztos Allahon kívül tilos bárki, bármi másra esküt tenni; ideértve az al-amána-ra tett esküt is; ez a kisebb társításhoz tartozik.
2. Az al-amána tartalmazza a következőket: az engedelmesség, az imádat, megbízhatóság, letét, pénz és a biztonság.
3. Csak a Magasztos Allahra tett eskü érvényes, vagy az Ő Nevére, a Nevei közül, vagy Tulajdonságaira tett eskü.
4. Al-Khattábi mondta: valószínűleg a nemtetszés benne, abból fakad, hogy azt parancsolja, hogy Allahra és az Ő Tulajdonságaira kell esküt tenni. Az al-amána nem tartozik az Ő Tulajdonságai közé; az egy parancs az Ő parancsai közül és egy kötelesség az Ő kötelezően előírt dolgai közül. Eltiltattak ettől, hiszen így egyenlővé tennék azt (al-amána) a Magasztos és Fenséges Allah Neveivel és Tulajdonságaival.