عَنِ ابْنِ عَبَّاسٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُمَا قَالَ:
قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ لِمُعَاذِ بْنِ جَبَلٍ، حِينَ بَعَثَهُ إِلَى الْيَمَنِ: «إِنَّكَ سَتَأْتِي قَوْمًا أَهْلَ كِتَابٍ، فَإِذَا جِئْتَهُمْ فَادْعُهُمْ إِلَى أَنْ يَشْهَدُوا أَنْ لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ، وَأَنَّ مُحَمَّدًا رَسُولُ اللهِ، فَإِنْ هُمْ أَطَاعُوا لَكَ بِذَلِكَ، فَأَخْبِرْهُمْ أَنَّ اللهَ قَدْ فَرَضَ عَلَيْهِمْ خَمْسَ صَلَوَاتٍ فِي كُلِّ يَوْمٍ وَلَيْلَةٍ، فَإِنْ هُمْ أَطَاعُوا لَكَ بِذَلِكَ، فَأَخْبِرْهُمْ أَنَّ اللهَ قَدْ فَرَضَ عَلَيْهِمْ صَدَقَةً تُؤْخَذُ مِنْ أَغْنِيَائِهِمْ فَتُرَدُّ عَلَى فُقَرَائِهِمْ، فَإِنْ هُمْ أَطَاعُوا لَكَ بِذَلِكَ، فَإِيَّاكَ وَكَرَائِمَ أَمْوَالِهِمْ، وَاتَّقِ دَعْوَةَ الْمَظْلُومِ، فَإِنَّهُ لَيْسَ بَيْنَهُ وَبَيْنَ اللهِ حِجَابٌ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 1496]
المزيــد ...
Ibn ʿAbbās-tól (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) aki azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta Muʿādh bin Ǧabal-nak, amikor Jemenbe küldte: "A Könyv Népéhez fogsz menni. Amikor eléred őket, szólítsd fel őket, hogy tegyenek tanúságot arról, hogy nincs más jogosan imádatra méltó isten Allahon kívül, és hogy Muḥammad Allah Küldötte. Ha engedelmeskednek neked ebben, mondd el nekik, hogy Allah minden nap és éjjel öt kötelező ima elvégzését rendelte el számukra. Ha engedelmeskednek neked ebben, tudasd velük, hogy Allah megparancsolta nekik a kötelező alamizsna (az-zakātu) kifizetését, amelyet a köztük lévő gazdagoktól vesznek el, és odaadják a köztük lévő szegényeknek. Ha ebben is engedelmeskednek neked, óvakodj attól, hogy a legkiválóbb javaikat vedd el tőlük, és féld az elnyomott személy (igazságtalanságot elszenvedett) fohászát, mert nincs akadály az ő fohásza és Allah között (azonnal elfogadja Allah)."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 1496]
Amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elküldte Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele) Jemenbe, hogy szólítsa fel az élőket Allahra (az Ő szolgálatára) és tanítsa nekik a vallás alapjait. Megmagyarázta neki, hogy találkozni fog egy keresztény néppel, és készüljön fel erre, valamint először a legfontosabbra hívja őket, majd a kevésbé fontosra és így tovább. Arra utasította a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Muʿādh bin Ǧabal-t (Allah legyen elégedett vele), hogy először hívja őket a hitvallásuk megtisztítására és megújítására, tanúságot téve arról, hogy nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, és Muḥammad (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) Allah Küldötte. Ez azért van, mert ezzel a tanúságtétellel lépnek be az Iszlámba. Ha ennek eleget tettek, akkor utasítsa őket az imádkozás elvégzésére és betartására, mert ez a legfontosabb kötelezettség a tiszta egyistenhit (tawḥīd) megvallása és elfogadása után. Ha már betartják rendszeresen az imádkozást, akkor utasítsa a köztük lévő gazdagokat, hogy fizessenek az-zakātu-t a vagyonuk után a köztük lévő szegényeknek. Ezt követően a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) figyelmeztette őt, hogy ne vegye el a legjobb tulajdonukat, e tekintetben (is) a mértékletes megközelítés a mérvadó. Aztán (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) utasította, hogy kerülje az elnyomást (az igazságtalanság elkövetését), nehogy egy igazságtalanságot elszenvedett személy fohászkodjon Allahhoz ellene, mivel fohászát Allah azonnal elfogadja.