Hagyomány: és azt mondtuk: Te vagy a mi urunk (sayyidunā)! Ő mondta: "Az Úr (as-Sayyidu) Allah!" Majd tovább mondtuk: Te vagy közöttük a legkiválóbb kiválósággal rendelkező és a leghatalmasabb hatalommal rendelkező. Erre azt mondta: "Mondjátok a ti megszokott szavatokat vagy szavatok egy részét; és ne engedjétek azt, hogy a sátán ügynökeivé tegyen benneteket!

عَن عَبدِ الله بنِ الشِّخِّير رضي الله عنه قَالَ:
انْطَلَقْتُ في وَفدِ بَنِي عَامِرٍ إِلى رَسُولِ الله صلى الله عليه وسلم، فَقُلنا: أَنتَ سيّدُنَا، فقال: «السَّيدُ اللهُ»، قُلنا: وَأَفْضَلُنا فَضْلاً، وأعظَمُنا طَوْلاً، فقال: «قُولُوا بِقَولِكُم، أَو بَعضِ قولِكُم، وَلَا يَسْتَجْرِيَنَّكُم الشَّيطَانُ».
[صحيح] - [رواه أبو داود وأحمد] - [سنن أبي داود: 4806]

ᶜAbdullāh bin aš-Šikhīr-től (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Elindultam egy küldöttséggel a Banū ᶜĀmir (törzzsel) Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és azt mondtuk: Te vagy a mi urunk (sayyidunā)! Ő mondta: "Az Úr (as-Sayyidu) Allah!" Majd tovább mondtuk: Te vagy közöttük a legkiválóbb kiválósággal rendelkező és a leghatalmasabb hatalommal rendelkező. Erre azt mondta: "Mondjátok a ti megszokott szavatokat vagy szavatok egy részét; és ne engedjétek azt, hogy a sátán ügynökeivé tegyen benneteket!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd és Aḥmad jegyezte le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 4806]

A magyarázat

Egy csoport eljött a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget); miután megérkeztek, mondtak néhány szót - amelyekkel magasztalni szerették volna őt - ám ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezeket rosszallta és kifogásolta. Azt mondták: "Te vagy a mi urunk." Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) így válaszolt: "Az Úr (as-Sayyidu) Allah!" Hiszen övé a legmagasztosabb és teljes uralom (as-su'dadu) a teremtményei fölött, akik mind az Ő alárendelt szolgái. Majd így szóltak: "Te vagy közöttünk a legkiválóbb kiválósággal rendelkező" - a legkiemelkedőbb; a rangot, helyzetet, megtiszteltetést, méltóságot és a megkülönböztetett morális tulajdonságot tekintve. És te vagy: "a leghatalmasabb hatalommal rendelkező" - a legbőkezűbb, a legtiszteltebb, a legmagasabb helyzetet elfoglaló és a legkiemelkedőbb presztízsű. Majd arra tanította a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) őket, hogy mondják csak a megszokott szavaikat és beszédüket, és ne finomkodjanak a kifejezésekkel; viszont (ügyeljenek arra, hogy) nehogy a sátán a túlzásba, és a túlzásba vitt dicséretbe (al-iṭrā'u) vigye őket, amely ahhoz vezet el, ami megtiltatott - a társításból és annak eszközeiből és módozataiból.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hatalmas rangja és méltósága a Társak lelkében (szívében és szemükben) és az ő tiszteletük iránta.
2. Az affektáló finomkodás tilalma a szavakban, és takarékos gazdaságosság az elmondottakban.
3. Az egyistenhit (at-tawḥīdu; monoteizmus) védelme az azt sértő szavaktól és tettektől.
4. A túlzásba vitt dicséret tilalma; az ilyen a sátánnak nyithat utat.
5. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az emberiség (szó szerint: Ádám gyermekei) legkiválóbb személyisége (sayyidu waladi Ādam); és, ami a hagyományban olvasható, a legnagyobb alázat és a leghatalmasabb félelem tölti el nehogy túlzásokba essenek vele kapcsolatban.