عَنْ أَنَسٍ رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ أَكْثَرُ دُعَاءِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «اللَّهُمَّ رَبَّنَا آتِنَا فِي الدُّنْيَا حَسَنَةً، وَفِي الآخِرَةِ حَسَنَةً، وَقِنَا عَذَابَ النَّارِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 6389]
المزيــد ...
Anasz-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) leggyakrabban használt fohásza volt: "Ó, Urunk, Allah! Adj nekünk ezen a világon jót és a Túlvilágon jót! És őrizz meg bennünket a Tűz büntetésétől." (Alláhumma Rabbaná átiná fiddunjá haszanatan wa fil ákhirati haszanatan wa qiná azábal nár).
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 6389]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nagyon gyakran használt általános jellegű, összefoglaló fohászt, mint például: Ó, Urunk, Allah! Adj nekünk ezen a világon jót és a Túlvilágon jót! És őrizz meg bennünket a Tűz büntetésétől!" Ez tartalmazza a földi lét jó dolgait, mint bőséges és megengedett ellátás, kegyes erényes feleség és gyermek, akik örömmel töltik el a szemet, kényelem, hasznos tudás, kegyes cselekedet és ezekhez hasonlók a kedvelt és megengedett igényekből. A Túlvilág jósága pedig: mentesség a büntetésektől a sírban, a Felállás helyén és a Tűzben. Továbbá (tartalmazza ez a jó) Allah elégedettségének elérését, az állandó gyönyör elnyerésének győzelme, és az Irgalmas Úrhoz való közelség (lehetőségét).