Hagyomány: Bizony, a ti Uratok szemérmes és nagylelkű! Őt zavarná, ha üres kézzel visszautasítaná szolgáját, midőn ő mindkét kezét Hozzá emeli fel kéréssel

عَنْ سَلْمَانَ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«إِنَّ رَبَّكُمْ حَيِيٌّ كَرِيمٌ، يَسْتَحْيِي مِنْ عَبْدِهِ إِذَا رَفَعَ يَدَيْهِ إِلَيْهِ أَنْ يَرُدَّهُمَا صِفْرًا».
[حسن] - [رواه أبو داود والترمذي وابن ماجه] - [سنن أبي داود: 1488]

Szalmán-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bizony, a ti Uratok szemérmes és nagylelkű! Őt zavarná, ha üres kézzel visszautasítaná szolgáját, midőn ő mindkét kezét Hozzá emeli fel kéréssel."
[Ḥasan (jó; a hitelestől gyengébb)] - [Abū Dāwūd, At-Tirmidhī és Ibn Māǧa jegyezték le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 1488]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra buzdít, hogy a fohász során a két kezet emeljük fel és hírt adott arról is, hogy a Magasztos Allah (hayiyy) szemérmes, végtelen szerénységgel és visszafogottsággal bír. Nem hanyagolja el az adást. Azt adja a hívő szolgának, ami örömmel tölti el és elhagyja azt, ami kárára lenne. Nagylelkű. Kérés nélkül is ad, hát még ha kérés érkezik Hozzá! Rossz érzés töltené el a hívő szolgájával szemben, hogy miután az két kezét felemelte, visszautasítsa azt üresen, reményvesztetten a kérésével kapcsolatban.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Minél inkább kifejezi az ember végtelen szükségét a Magasztos Allah iránt és bemutatja alázatos szolgálatát Neki, annál közelebb kerül a válaszhoz és annál valószínűbben kap feleletet.
2. A buzdítás a fohász iránt és a két kéz felemelésének ajánlott volta a fohászkodáskor. Ezek a válaszban részesülés okai.
3. Allah nagylelkűsége végtelenségének bemutatása, az Ő könyörületének hatalmassága a hívő szolgáival szemben.