Hagyomány: Aki úgy hal meg, hogy nem társított Allah mellé senkit és semmit, az a Paradicsomba kerül. Aki pedig úgy hal meg, hogy társítást követett el Allah-hal szemben, az a Tűzbe kerül

عَنْ جَابِرٍ رضي الله عنه قَالَ:
أَتَى النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ رَجُلٌ فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللهِ، مَا الْمُوجِبَتَانِ؟ فَقَالَ: «مَنْ مَاتَ لَا يُشْرِكُ بِاللهِ شَيْئًا دَخَلَ الْجَنَّةَ، وَمَنْ مَاتَ يُشْرِكُ بِاللهِ شَيْئًا دَخَلَ النَّارَ»
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 93]

Gábir-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Eljött egy (beduin) férfi a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta: Ó, Allah Küldötte! Mi a két megkerülhetetlen dolog (al-múgibatán; azok, amelyek vagy a Paradicsomot, vagy a Tüzet teszik elkerülhetetlenné)? Ő pedig mondta: "Aki úgy hal meg, hogy nem társított Allah mellé senkit és semmit, az a Paradicsomba kerül. Aki pedig úgy hal meg, hogy társítást követett el Allah-hal szemben, az a Tűzbe kerül."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 93]

A magyarázat

Egy férfi két fontos sajátosságról kérdezte meg a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): arról, ami szükségszerűen a Paradicsomba történő belépést vonja maga után; és arról, ami szükségszerűen a Tűzbe történő belépést vonja maga után. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt válaszolta, hogy az a sajátosság, amely a Paradicsomba jutást eredményezi az az: hogy az ember úgy hal meg, hogy egyedül Allah-ot szolgálja és senkit és semmit nem társít Mellé. A másik sajátosság, amely a Tűzbe jutást eredményezi az az, ha valaki úgy hal meg, hogy a társítás bűnét követi el Allah-hal szemben, azonos rangút (nidd) állítva Allah mellé vagy hasonlatos társat (matíl) állítva Allah imádatában vagy Úrságában vagy Neveiben és Tulajdonságaiban.