Hagyomány: A hívő szolga akkor van a legközelebb az ő Urához, amikor a leborulás állapotában van (az ima során; wa huwa szádzsid). Ezért sokat fohászkodjatok (amikor leborultok)!

عن أبي هريرة رضي الله عنه أن رسول الله صلى الله عليه وسلم قال:
«أَقْرَبُ مَا يَكُونُ الْعَبْدُ مِنْ رَبِّهِ وَهُوَ سَاجِدٌ، فَأَكْثِرُوا الدُّعَاءَ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 482]

Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele) miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"A hívő szolga akkor van a legközelebb az ő Urához, amikor a leborulás állapotában van (az ima során; wa huwa szádzsid). Ezért sokat fohászkodjatok (amikor leborultok)!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 482]

A magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyértelművé teszi, hogy a hívő szolga akkor van a legközelebb az ő Urához, amikor leborulást végez. Hiszen az imádkozó a legmagasabb és legnemesebb testrészét (a homlokát) helyezi a földre, alázattal, mély odaadással a Magasztos Allah iránt - és ez a leborulás során történik meg.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta, hogy (az imádkozó) gyakran mondjon fohászt (ad-du'á) a leborulás (szadzsdah tbsz. szudzsúd) során. Ebben egyesül az Allah iránti teljes alázat szavakban és tettekben egyaránt.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az engedelmesség (at-tá'ah) közelebb viszi a hívő szolgát a Magasztos Allahhoz.
2. Ajánlott nagyon gyakran fohászkodni a leborulások során, hiszen ez (a mozzanat) azon pillanatok sorába tartozik, amelyekben választ és meghallgatást kap (a fohászkodó).