Hagyomány: A Vallás őszinteség (an-naszíhah)
عن تميم الداري رضي الله عنه أن النبي صلى الله عليه وسلم قال:
«الدِّينُ النَّصِيحَةُ» قُلْنَا: لِمَنْ؟ قَالَ: «لِلهِ وَلِكِتَابِهِ وَلِرَسُولِهِ وَلِأَئِمَّةِ الْمُسْلِمِينَ وَعَامَّتِهِمْ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 55]
المزيــد ...
Abú Ruqajja Tamím bin Awsz ad-Dárítól (Allah legyen elégedett vele), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"A Vallás őszinteség (an-naszíhah)" Mondtuk: Kinek tartozunk őszinteséggel? Mondta: Allahnak, az Ő Könyvének, az Ő Küldöttének, a muszlimok imámjainak (vallási és politikai vezető is lehet egyben) és az embereknek."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a vallás az őszinteségen és a bizonyosságon alapul és úgy kell kivitelezni, ahogyan azt Allah elrendelte - a maga teljes tökéletességében, hiányosság és csalás nélkül.
Kérdezték a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): az őszinteség kinek jár? Ő pedig mondta:
Elsőként: Az őszinteség a Magasztos Allahnak jár: őszinte odaadással végezve és a cselekedetet Neki ajánlva, senkit és semmit nem társítva Vele; hinnünk kell az Ő Úr voltában (rubúbijjah) és az Ő Isten voltában (ulúhijjah), az Ő Neveiben és kegyes Tulajdonságaiban (szifátuhú), az Ő ügyének legnagyobbra tartásával, továbbá felszólítással a Benne való hitre.
Másodszor: az őszinteség az Ő Kegyes Könyvét, azaz az al-Qur'ánt illeti: miszerint kötelességünk hinni abban, hogy az Allah Szava és a legutoljára kinyilatkoztatott (utolsó) Könyve, továbbá abban, hogy az eltörli az (a Korán) összes korábbi törvénykezéseket. A legnagyobb tiszteletben tartjuk, recitálásának szabályai szerint recitáljuk. A muhkam (egyértelmű, szilárdan megalapozott Vers) versei alapján cselekszünk, ugyanakkor elfogadva és alávetve magunkat a mutasábih (több értelemmel bíró, nehezebben magyarázható) verseknek is. És védelmezzük azt azok magyarázataitól, akik szándékosan elferdítik tartalmát. Okulunk intő példázatain, terjesztjük tudományait és a benne lévő bölcsességet és hívjuk az embereket annak követésére.
Harmadszor: az őszinteség az Ő Küldöttét, Muhammadot (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) illeti. Hiszünk abban, hogy ő érkezett utolsóként a Küldöttek sorában (utána már nem jön Küldött), igaznak tartjuk őt és mindazt, amit elhozott, parancsa szerint cselekszünk és tiltásait figyelembe vesszük; csupán úgy szolgáljuk Allahot ahogyan ő azt közvetítette nekünk; tiszteljük az ő jogát, nagy tisztelettel vagyunk iránta, terjesztjük az Ő felszólítását és Törvényét; a gyanús kételyeket elűzzük róla.
Negyedszer: az őszinteség a muszlimok vezetőit illeti: úgy, hogy segítjük őket közös erőfeszítéssel az Igazság szolgálatában; nem vitázva velük (feleslegesen) egy ügyet illetően sem. Az irántuk való engedelmesség része az Allah iránti engedelmességnek.
Ötödször: az őszinteség a muszlimokat illeti; jóravaló, őszinte módon cselekedve velük és felszólításukkal szemben; tartózkodva bántalmazásuktól, csak a jót kívánva nekik; közös együttműködés velük kegyes, istenfélő módon az istenfélelem (taqwá) talaján állva.
A hagyomány jelentőségei és hasznai
- Az őszinteségre vonatkozó parancs mindenkinek szól.
- Az őszinteség kimagasló helyzete a Vallásban.
- A Vallás tartalmazza a hitbeli meggyőződéseket, a [kimondott] szavakat és az [elvégzett] cselekedeteket.
- Az őszinteség egyik része, hogy megtisztítsuk a lelkünket bármilyen rossztól annak, akinek szól, ezzel a legjobbat kívánva és szándékozva neki.
- A Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tanításának szépsége és kiválósága, hiszen megemlít valamit elsőként összefoglaló módon, majd aprólékosan részletezi is.
- A sorrend minden esetben - a legfontosabb, majd a kevésbé fontos. Hiszen a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is az Allah felé tanúsított őszinteséggel kezdte, majd az Ő Könyvéért, majd az Ő Küldöttéért (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), majd a muszlimok vezetőiért, majd a közemberekért.