Hagyomány: Bizony a tettek kizárólag a szándékok szerint ítéltetnek meg. Minden embernek csupán az jár, ami a szándékában állt

عن عمر بن الخطاب رضي الله عنه قال: قال رسول الله صلى الله عليه وسلم:
«إِنَّمَا الْأَعْمَالُ بِالنِّيَّةِ، وَإِنَّمَا لِامْرِئٍ مَا نَوَى، فَمَنْ كَانَتْ هِجْرَتُهُ إِلَى اللهِ وَرَسُولِهِ، فَهِجْرَتُهُ إِلَى اللهِ وَرَسُولِهِ، وَمَنْ كَانَتْ هِجْرَتُهُ لِدُنْيَا يُصِيبُهَا أَوِ امْرَأَةٍ يَتَزَوَّجُهَا، فَهِجْرَتُهُ إِلَى مَا هَاجَرَ إِلَيْهِ». وفي لفظ للبخاري: «إِنَّمَا الْأَعْمَالُ بِالنِّيَّاتِ، وَإِنَّمَا لِكُلِّ امْرِئٍ مَا نَوَى».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 1907]

'Umar ibn al-Khattábtól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah Áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta:
"Bizony a tettek kizárólag a szándék szerint ítéltetnek meg. Minden embernek csupán az jár, ami a szándékában állt. Aki a Hidzsrát (bizonyos okból elvándorolni vagy kivonulni egy helyről egy másik helyre) Allahért és az Ő Küldöttéért végezte el, annak kivonulása Allahért és az Ő Küldöttéért történt. Ám az, akinek a kivonulása a világért történt, hogy ott javakra tegyen szert, vagy egy asszony miatt, hogy őt feleségül vehesse, úgy a kivonulása azért történt, amiért kivonult." Al-Bukhárí változata szerint: " Bizony a tettek kizárólag a szándékok szerint ítéltetnek meg. Minden embernek csupán az jár, ami a szándékában állt."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1907]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy minden egyes cselekedet a szándék alapján ítéltetik meg. Ez a törvényi alapelv érvényesül általánosan minden cselekedet esetén, legyen az istenszolgálat, vagy bármilyen más emberek közötti tett, kereskedelmi, gazdasági tranzakció. Aki cselekedete által előnyt, hasznot remél elérni csupán, azt a hasznot vagy előnyt éri el, nem jár érte jutalom. Ám az, aki a cselekedete által a Magasztos Allahhoz történő közeledést igyekszik elérni, az a tette révén jutalomban részesül, még akkor is, ha csupán egy hétköznapi tettről van szó, mint evés vagy (szomjoltó) ital elfogyasztása.
Ezt követőn (a Próféta - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példázatot adott a szándék hatásának magyarázatára nézve, a cselekedeteket illetően - ha azok formailag hasonlók is. Megmagyarázza, hogy aki a kivonulásával, az otthona elhagyásával az Urának elégedettségét igyekszik keresni, annak kivonulása törvényesen elfogadott kivonulás; jutalomban fog részesülni miatta, mivel őszinte és tiszta volt a szándéka. Ám az, akinek a kivonulása földi javakat, előnyöket, vagyont, rangot, kereskedelmi gyarapodást vagy feleséget keres, annak kivonulása csupán azt az egy hasznot éri el, amit szándékában állt elérni, nem jár neki részesedés majdan a jutalmazásból.