عَنْ ابْنِ عَبَّاسٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُمَا أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«إنَّ اللَّهَ تَجَاوَزَ لِي عَنْ أُمَّتِي الخَطَأَ وَالنِّسْيَانَ وَمَا اسْتُكْرِهُوا عَلَيْهِ».
[قال النووي: حديث حسن] - [رواه ابن ماجه والبيهقي وغيرهما] - [الأربعون النووية: 39]
المزيــد ...
Ibn Abbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bizony Allah elnézte miattam, a Népem részéről történő tévedést, a felejtést és azt, amit kényszer alatt tesznek."
[قال النووي: حديث حسن] - [رواه ابن ماجه والبيهقي وغيرهما] - [الأربعون النووية - 39]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: Allah megbocsátással fordul az ő Népe felé, három esetben: Az első: a tévedés, mindaz, ami részükről spontán módon, önkéntelenül, minden szándékosság nélkül esik meg; midőn ha egy muszlim szándékában áll valaminek a végrehajtása, és ezen cselekedete véletlenszerűen egybeesik egy olyannal, ami nem állt szándékában. A második: az elfeledés: ha a muszlim emlékezetében tart valamit, amit majdan el szeretne végezni, ám a cselekvés pillanatában mégis megfeledkezik róla - ebben nincs bűn. A harmadik: a kényszer: elképzelhető, hogy a hívő szolgát valami olyanra kényszerítik, amit nem akar, nem szándékozik megtenni, ám ő nem rendelkezik a kényszer elhárítására szolgáló képességgel; ilyen esetben nem száll rá semmiféle bűn vagy kárhoztatás. Azzal a megjegyzéssel: a hagyomány témája: az, ami a hívő szolga és az ő Ura között van - valamilyen tilalmas dolog megtételével kapcsolatban. Ha valaki feledékenységből kifolyólag, nem hajtott végre valami vallásilag megparancsoltat - a kötelezettség nem múlik el. Ha azonban ezen tette bűncselekményt eredményez - a teremtett joga és kötelessége nem szűnik meg. Mint például ha tévedésből öl, ebben az esetben vérdíjat kell fizetnie; vagy ha tévedésből megrongált egy autót, abban az esetben megfelelő kártérítést kell fizetnie.