Hagyomány: Al-mufarridún már messze elől járnak

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَسِيرُ فِي طَرِيقِ مَكَّةَ، فَمَرَّ عَلَى جَبَلٍ يُقَالُ لَهُ جُمْدَانُ، فَقَالَ: «سِيرُوا هَذَا جُمْدَانُ، سَبَقَ الْمُفَرِّدُونَ» قَالُوا: وَمَا الْمُفَرِّدُونَ يَا رَسُولَ اللهِ؟ قَالَ: «الذَّاكِرُونَ اللهَ كَثِيرًا وَالذَّاكِرَاتُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2676]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ment a Mekkai úton; elment egy hegy mellett, amelyet Dzsumdán-nak neveztek, ő mondta: "Menjetek és haladjatok; ez Dzsumdán. Al-mufarridún már messze elől járnak." Azt kérdezték: Kik azok az al-mufarridún, ó, Allah Küldötte? Azt mondta: "Azok a férfiak és azok a nők, akik nagyon gyakran megemlékeznek Allah-ról."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2676]

A magyarázat

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megemlíti az Allah-ról gyakran megemlékezők kiváltságos helyzetét. Ők különleges, egyedi helyet foglalnak el (infaradú) és másokat megelőznek abban, hogy elnyerik a magasztos fokozatokat a Gyönyörök Kertjeiben. Őket Dzsumdán hegyéhez hasonlította, amely egyedül, kiemelkedve áll a többi hegy között.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott a gyakori megemlékezés Allah-ról és az abban való buzgólkodás. Az élen járás a Túlvilágon csupán az engedelmességi cselekedetek sokaságának meglétével lehetséges és az imádatok terén mutatott őszinte hittel és teljes odaadással.
2. Az Allah-ról történő megemlékezés történhet csupán a nyelv (kimondott szó) révén, vagy csupán a szívben; vagy a nyelvben és a szívben egyaránt megjelenő - ez a legmagasabb foka a megemlékezésnek.
3. A megemlékezés része a törvényileg szabályozott al-awrád, mint például a reggel és este mondandó megemlékezések, a kötelezően előírt imák után elmondott megemlékezések.
4. An-Nawawí azt mondta: tudni kell, hogy a megemlékezés kiválósága nem korlátozódik a taszbíh-ra (Magasztaltassék Allah) tahlíl-ra (nincs más isten csak Allah), tahmíd-ra (hála és köszönet Allah-nak), vagy a takbír-ra (Allah a legnagyobb) és az ehhez hasonlók; ellenben, mindenki, aki a Magasztos Allah iránti engedelmességből fakadóan cselekszik is bármit, az Allah-ról megemlékezőnek tekintendő.
5. Az Allah-ról történő megemlékezés az állhatatosság egyik leghatalmasabb eszköze; a Magasztos és Fenséges Allah mondja: {Ó, ti, akik hisztek! Ha egy csapattal találkoztok, álljatok helyt! És emlékezzetek gyakran meg Allah-ról! Talán boldogulni fogtok!} [A Zsákmány:45; Q 8:45].
6. A hasonlítás lényege a megemlékezők és Dzsumdán hegye között - az egyedül levőség, az elszigeteltség. Dzsumdán hegye egymagában áll, elszigetelten a többi hegytől; ehhez hasonlóan a Magasztos Allah-ról megemlékezők is; az a személy, aki magától minden világi dolgot elszigetel és a szíve és a nyelve egyedül és kizárólag az Ura említésére koncentrál - még akkor is ha emberek között lenne. Örömét leli a visszahúzódottan töltött időket és magányosnak érezte magát az emberekkel való gyakori találkozása miatt. A hasonlítás lényege lehet az is, hogy a megemlékezés az állhatatosság és a kitartás jelképe a Vallás iránt; ahogyan a hegyek a föld szilárdságának és stabilitásának jelképei. Vagy a jó dolgokra való törekvés megelőzés lehet a földi létben és a Túlvilágon; ahogyan az utazó Medinából Mekkába ha megérkezik Dzsumdán-hoz, ez jelzés arra, hogy megérkezett Mekkába; aki már ideért, az már megelőző helyre érkezett. Ehhez hasonlóan, a Magasztos Allah-ról megemlékező, megelőz másokat, hiszen ő megszámlálhatatlan alkalommal emlékszik meg a Magasztos Allah-ról. Ám, Allah a dolgok legjobb Tudója!