Hagyomány: Nincs egyetlen próféta sem, akit Allah küldött, előttem, egy nemzethez, csak olyan, akinek voltak segítői (tanítványai) a népéből, és Társai, akik a Szunna-jából (tanítását és útmatatását) merítettek és a parancsait követték

عَنْ عَبْدِ اللهِ بْنِ مَسْعُودٍ رضي الله عنه أَنَّ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«مَا مِنْ نَبِيٍّ بَعَثَهُ اللهُ فِي أُمَّةٍ قَبْلِي إِلَّا كَانَ لَهُ مِنْ أُمَّتِهِ حَوَارِيُّونَ، وَأَصْحَابٌ يَأْخُذُونَ بِسُنَّتِهِ وَيَقْتَدُونَ بِأَمْرِهِ، ثُمَّ إِنَّهَا تَخْلُفُ مِنْ بَعْدِهِمْ خُلُوفٌ يَقُولُونَ مَا لَا يَفْعَلُونَ، وَيَفْعَلُونَ مَا لَا يُؤْمَرُونَ، فَمَنْ جَاهَدَهُمْ بِيَدِهِ فَهُوَ مُؤْمِنٌ، وَمَنْ جَاهَدَهُمْ بِلِسَانِهِ فَهُوَ مُؤْمِنٌ، وَمَنْ جَاهَدَهُمْ بِقَلْبِهِ فَهُوَ مُؤْمِنٌ، وَلَيْسَ وَرَاءَ ذَلِكَ مِنَ الْإِيمَانِ حَبَّةُ خَرْدَلٍ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 50]

Abdullah bin Masz'úd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki továbbította Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Nincs egyetlen próféta sem, akit Allah küldött, előttem, egy nemzethez, csak olyan, akinek voltak segítői (tanítványai) a népéből, és Társai, akik a Szunna-jából (tanítását és útmatatását) merítettek és a parancsait követték.. Majd a későbbi nemzetekből olyan követők jöttek, akik olyanokat mondtak, amiket nem cselekedtek meg és olyanokat tettek meg, amire nem kaptak parancsot. Akárki, aki a kezével tesz erőfeszítéseket ellenük az hívő; akárki, aki a nyelvével (a szavaival) tesz erőfeszítéseket ellenük az hívő; akárki, aki a szívében rosszallja és kifogásolja őket (tetteiket és szavaikat) az hívő; ezen túl nincs egy mustármagnyi méretű hit sem."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 50]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: nincs egyetlen próféta sem, akit Allah bízott meg küldetéssel egy nemzethez, őelőtte, csak olyan, akinek a saját népéből, közösségéből voltak választott, elkötelezett segítői, elszánt harcosai, akik méltók voltak arra, hogy az örökségét továbbvigyék, utódai lehessenek. Akik követték az ő Szunna-ját és teljesítették a parancsait. Majd ezen Kegyes Elődök után, olyan népek jönnek, akikben semmi jó nincs. Olyat beszélnek, amit nem cselekszenek meg, és olyat tesznek meg, amire nem kaptak parancsot. Aki a kezével tesz erőfeszítéseket ellenük - az hívő; aki a nyelvével tesz erőfeszítéseket ellenük - az hívő; aki a szívében tesz erőfeszítéseket ellenük - az hívő. Ezen kívül nem létezik egy mustármagnyi méretű hit sem.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Buzdítás arra, hogy nagy igyekezettel kell munkálkodni azokkal szemben, akik ellenkeznek az Isteni Törvénnyel - úgy a szavaikkal, mint a tetteikkel.
2. Ha a szívből hiányzik a rossz kifogásolása illetve elutasítása, ez bizonyíték a hit gyengeségére, vagy a teljes hiányára.
3. Allah, a Magasságos, biztosította a próféták számára, hogy legyenek, akik az Ő üzenetüket hordozzák és tovább adják utánuk.
4. Aki a boldogulást és a menekülést áhítozza, annak a Próféták útját kell követnie; hiszen minden út, ami eltér az ő (Próféták) útjuktól - az a pusztulásba és a tévelygésbe vezethet csak el.
5. Minél távolabb kerülünk időben a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) korától, és az ő Társai (Allah legyen elégedett velük) korától; az emberek egyre nagyobb mértékben hagyják el a Prófétai Tanítást, és elkezdik a vágyaikat követni és újításokat kezdenek el bevezetni.
6. Az Allah Útján történő harc (dzsihád) fokozatainak magyarázata; ez történhet kézzel az olyan egyén esetében, aki erre képes, mint az ügyek vivői, a bírók és vallási és politikai vezetők esetében; szóban - az Igazság magyarázatával történhet meg és az arra való felszólítással; a szívben pedig a kifogásolással és a rosszallással valósulhat meg, midőn az ember elveti a rosszat; kimutatja nemtetszését és elégedetlenségét azzal szemben.
7. A jóra való felszólítás és a rossz eltiltás kötelezettsége.