Hagyomány: Soha nem láttam a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) olyan nagyon nevetni, hogy az uvulája (nyelvcsap) kilátszódott volna; ő inkább csupán mosolygott

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المُؤْمِنين رَضِيَ اللَّهُ عَنْهَا، قَالَتْ:
مَا رَأَيْتُ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ مُسْتَجْمِعًا قَطُّ ضَاحِكًا، حَتَّى أَرَى مِنْهُ لَهَوَاتِهِ، إِنَّمَا كَانَ يَتَبَسَّمُ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 6092]

Aisha, az Igazhívők Anyja (Allah legyen elégedett vele), azt mondta:
Soha nem láttam a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) olyan nagyon nevetni, hogy az uvulája (nyelvcsap) kilátszódott volna; ő inkább csupán mosolygott.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 6092]

A magyarázat

Aisha (Allah legyen elégedett vele) elmondja, hogy: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem esett túlzásba a nevetésekor, annyira, hogy a nyelvcsapja - a torokban a felső nyelvpadlásról lelógó szerv - kilátszódott volna; ő inkább csupán mosolygott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nevetése a mosoly volt, ha elégedettség töltötte el vagy tetszett neki valami.
2. Ibn Hadzsar mondta: soha nem láttam nevetésekor olyan mértékben nevetni, hogy a szája nagyra nyílt volna a nevetése alkalmával.
3. A gyakori nevetés, a hang felemelése és a kuncogás nem az istenfélő kegyesek jellemzői közül valók.
4. A gyakori nevetés elveszi a férfi tekintélyét és méltóságát a társai között.