Hagyomány: Allahumma Laka aszlamt, wa Bika ámant, wa 'alayka tawakkalt, wa Ilayka anabt, wa Bika khászamt. Allahumma inní a'úthu bi-'izzatika la ilaha illa Anta an tudillaní, Anta-l-Hayyu alladí la yamút, wa-l-dzsinnu wa-l-inszu yamútún. (Ó, Allah! Csak Neked vetem alá magam és Benned hiszek, csak Rád hagyatkozom és csak Neked bánom meg bűneimet, és Általad vitázom. Ó, Allah! Én, bizony, Hozzád menekülök, a Te Hatalmadhoz - nincs más jogosan imádható isten csak Te - az elől, hogy tévelygésbe vigyél engem. Te vagy az Élő, Aki soha nem hal meg és a dzsinnek és az emberek meghalnak.)

عَنِ ابْنِ عَبَّاسٍ رَضيَ اللهُ عنهما أَنَّ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ يَقُولُ:
«اللهُمَّ لَكَ أَسْلَمْتُ، وَبِكَ آمَنْتُ، وَعَلَيْكَ تَوَكَّلْتُ، وَإِلَيْكَ أَنَبْتُ، وَبِكَ خَاصَمْتُ، اللهُمَّ إِنِّي أَعُوذُ بِعِزَّتِكَ، لَا إِلَهَ إِلَّا أَنْتَ أَنْ تُضِلَّنِي، أَنْتَ الْحَيُّ الَّذِي لَا يَمُوتُ، وَالْجِنُّ وَالْإِنْسُ يَمُوتُونَ».
[صحيح] - [متفق عليه، وهذا لفظ مسلم ورواه البخاري مختصرًا] - [صحيح مسلم: 2717]

Ibn Abbász-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt szokta mondani:
"Allahumma Laka aszlamt, wa Bika ámant, wa 'alayka tawakkalt, wa Ilayka anabt, wa Bika khászamt. Allahumma inní a'úthu bi-'izzatika la ilaha illa Anta an tudillaní, Anta-l-Hayyu alladí la yamút, wa-l-dzsinnu wa-l-inszu yamútún. (Ó, Allah! Csak Neked vetem alá magam és Benned hiszek, csak Rád hagyatkozom és csak Neked bánom meg bűneimet, és Általad vitázom. Ó, Allah! Én, bizony, Hozzád menekülök, a Te Hatalmadhoz - nincs más jogosan imádható isten csak Te - az elől, hogy tévelygésbe vigyél engem. Te vagy az Élő, Aki soha nem hal meg és a dzsinnek és az emberek meghalnak.)"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2717]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fohásza volt, hogy mondta: (Ó, Allah! Csak Neked vetem alá magam) a Te parancsaidat követve; (Benned hiszek) Téged fogadva el igaznak és megvallva azt; ( csak Rád hagyatkozom) minden ügyemet a Te irányításod alá helyezem, Rád támaszkodva; ( csak Neked bánom meg bűneimet) Hozzád fordulok és térek vissza; (Általad vitázom) érvelek az ellenségeiddel. (Ó, Allah! Én, bizony Hozzád menekülök) a Te oltalmadat és védelmedet keresve; (a Te hatalmadhoz) a Te mindenek feletti uralmadhoz, támogatásodhoz és a Te felülkerekedést biztosító Erődhöz; (nincs más jogosan imádható isten csak Te) nincs Rajtad kívül senki, aki jogosan szolgálható; (az elől, hogy tévelygésbe vigyél engem) letéríts az útmutatásról és a Te támogató segítségedtől, amely az Elégedettségedhez vezet el; (Te vagy az Élő, Aki soha nem hal meg) nem múlik el; (a dzsinnek és az emberek meghalnak).

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Törvényileg elrendelt, hogy Allah magasztalását és dicsőítését mindig az adott kérés elé kell helyezni.
2. Egyedül és kizárólag a Magasztos Allahra szabad hagyatkozni; a megőrzést és a megtartást is csupán Tőle lehet kérni; hiszen Ő a teljesség és a tökéletesség Tulajdonságaival írható le. Ő az Egyedüli, Akire támaszkodni lehet. A teremtettek mind képtelenek ezekre, ők a halál felé haladnak; ők nem alkalmasak arra, hogy rájuk hagyatkozzunk.
3. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példáját követve, a fohászban ezeket az összefoglaló, átfogó szavakat kell használni, amelyek kifejezik a hit őszinteségét és a határtalan bizonyosságot.
4. Asz-Szindí azt mondta: a szavai (Te vagy az Élő): Te vagy az, Akihez segítségkéréssel fordulhatunk, csak hozzád fordulhatunk támogatásért - Rajtad kívül senkihez sem.