عَنْ أَبي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مَا مِنْ صَاحِبِ ذَهَبٍ وَلَا فِضَّةٍ، لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ، صُفِّحَتْ لَهُ صَفَائِحُ مِنْ نَارٍ، فَأُحْمِيَ عَلَيْهَا فِي نَارِ جَهَنَّمَ، فَيُكْوَى بِهَا جَنْبُهُ وَجَبِينُهُ وَظَهْرُهُ، كُلَّمَا بَرَدَتْ أُعِيدَتْ لَهُ، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ، إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ»
قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْإِبِلُ؟ قَالَ: «وَلَا صَاحِبُ إِبِلٍ لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، وَمِنْ حَقِّهَا حَلَبُهَا يَوْمَ وِرْدِهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ، بُطِحَ لَهَا بِقَاعٍ قَرْقَرٍ، أَوْفَرَ مَا كَانَتْ، لَا يَفْقِدُ مِنْهَا فَصِيلًا وَاحِدًا، تَطَؤُهُ بِأَخْفَافِهَا وَتَعَضُّهُ بِأَفْوَاهِهَا، كُلَّمَا مَرَّ عَلَيْهِ أُولَاهَا رُدَّ عَلَيْهِ أُخْرَاهَا، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ»
قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْبَقَرُ وَالْغَنَمُ؟ قَالَ: «وَلَا صَاحِبُ بَقَرٍ، وَلَا غَنَمٍ، لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ بُطِحَ لَهَا بِقَاعٍ قَرْقَرٍ، لَا يَفْقِدُ مِنْهَا شَيْئًا، لَيْسَ فِيهَا عَقْصَاءُ، وَلَا جَلْحَاءُ، وَلَا عَضْبَاءُ تَنْطَحُهُ بِقُرُونِهَا وَتَطَؤُهُ بِأَظْلَافِهَا، كُلَّمَا مَرَّ عَلَيْهِ أُولَاهَا رُدَّ عَلَيْهِ أُخْرَاهَا، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ»
قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْخَيْلُ؟ قَالَ: «الْخَيْلُ ثَلَاثَةٌ: هِيَ لِرَجُلٍ وِزْرٌ، وَهِيَ لِرَجُلٍ سِتْرٌ، وَهِيَ لِرَجُلٍ أَجْرٌ، فَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ وِزْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا رِيَاءً وَفَخْرًا وَنِوَاءً عَلَى أَهْلِ الْإِسْلَامِ، فَهِيَ لَهُ وِزْرٌ، وَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ سِتْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا فِي سَبِيلِ اللهِ، ثُمَّ لَمْ يَنْسَ حَقَّ اللهِ فِي ظُهُورِهَا وَلَا رِقَابِهَا، فَهِيَ لَهُ سِتْرٌ وَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ أَجْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا فِي سَبِيلِ اللهِ لِأَهْلِ الْإِسْلَامِ، فِي مَرْجٍ وَرَوْضَةٍ، فَمَا أَكَلَتْ مِنْ ذَلِكَ الْمَرْجِ، أَوِ الرَّوْضَةِ مِنْ شَيْءٍ، إِلَّا كُتِبَ لَهُ، عَدَدَ مَا أَكَلَتْ حَسَنَاتٌ، وَكُتِبَ لَهُ، عَدَدَ أَرْوَاثِهَا وَأَبْوَالِهَا، حَسَنَاتٌ، وَلَا تَقْطَعُ طِوَلَهَا فَاسْتَنَّتْ شَرَفًا، أَوْ شَرَفَيْنِ، إِلَّا كَتَبَ اللهُ لَهُ عَدَدَ آثَارِهَا وَأَرْوَاثِهَا حَسَنَاتٍ، وَلَا مَرَّ بِهَا صَاحِبُهَا عَلَى نَهْرٍ، فَشَرِبَتْ مِنْهُ وَلَا يُرِيدُ أَنْ يَسْقِيَهَا، إِلَّا كَتَبَ اللهُ لَهُ، عَدَدَ مَا شَرِبَتْ، حَسَنَاتٍ»
قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْحُمُرُ؟ قَالَ: «مَا أُنْزِلَ عَلَيَّ فِي الْحُمُرِ شَيْءٌ، إِلَّا هَذِهِ الْآيَةَ الْفَاذَّةُ الْجَامِعَةُ»: {فَمَنْ يَعْمَلْ مِثْقَالَ ذَرَّةٍ خَيْرًا يَرَهُ، وَمَنْ يَعْمَلْ مِثْقَالَ ذَرَّةٍ شَرًّا يَرَهُ} [الزلزلة: 8].
المزيد
Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bármely arany vagy ezüst tulajdonos, aki nem teljesíti az utánuk járó kötelezettségét (zakat-ot), a Feltámadás Napján, ezek lemezekre lesznek hevítve a számára a Tűzből, és azokon fog égni a Pokol Tüzén; tüzes vasalóként égeti és simítja az oldalát, homlokát és a hátát. Ahányszor csak lehűl ismét felhevíttetik, egy olyan napon, amelynek mértéke ötvenezer év. Történik ez addig, amíg ítélet nem születik a szolgák fölött és meg nem látja útját vagy a Paradicsomba vagy a Tűzbe." Azt is mondták: Ó, Allah Küldötte! (Mi a helyzet) A tevével? Mondta: ehhez hasonló a teve gazdája is, aki nem teljesíti kötelezettségét utána. Azok joga a megfejésük azon a napon, amikor itatni viszik azokat. Míg nem elérkezik a Feltámadás Napja, őt lefektetik egy hatalmas sík területre, a lehető legtágasabbra, egyetlen elválasztott fiatal teve sem fog mellőle hiányozni. Patáikkal fogják taposni és szájaikkal marcangolni. Amikor az első elmegy felette az utolsó visszatéríttetik feléje, egy olyan napon, amelynek mértéke ötvenezer év. Történik ez mindaddig, amíg ítélet nem születik a szolgák fölött, és látni fogja az útját vagy a Paradicsomba vagy a Tűzbe." Azt is mondják: Ó, Allah Küldötte! És a tehenek és a juhok? "A tehén vagy a juh gazdája is hasonlatos a korábbiakhoz, ha nem teljesíti azokkal szembeni kötelezettségét. Végül elérkezik a Feltámadás Napja, és őt lefekvésre kényszerítik egy hatalmas sík területen, és azok előjönnek egy sem fog hiányozni közülük. Nem lesz köztük csavart szarvú, szarv nélküli vagy törött szarvú. Szarvaikkal öklelni fogják (a gazdát) és patáikkal taposni fogják. Ahányszor az első elmegy felette, az utolsó visszatereltetik fölé. Egy olyan napon, amelynek mértéke ötvenezer év. Történik ez addig, amíg ítélet nem születik a szolgák fölött; és meglátja útját vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba." Azt is mondják: Ó, Allah Küldötte! És a lovak? Mondta: "A lovak három csoportra oszthatók: az ember számára teher; egy másik ember számára védőpajzs; a harmadik ember számára a jutalom forrása. Az, aki számára teher az felneveli azt és közszemlére kiköti képmutatásból és gőgös büszkeségből fakadóan, ellenkezve az Iszlám Népével. Számára az teher. Az, aki számára védőpajzs, azt Allah Útján használja, majd nem felejti el Allah jogát a hátukkal és a nyakukkal kapcsolatban. Az akinek a jutalom forrása, azt a férfi felneveli és használja Allah Útján, az Iszlám Népe hasznára - egy mezőn vagy legelőn tartva azokat. Bármit, amit azok megesznek a mezőn vagy a legelőn az felíratik (a gazda) számára jó cselekedetként. Még az ürülékük és a vizeletük is jó cselekedetként íratik fel a gazda számára. És ha elszakítanák kötőféküket, és egy-két dombon át is rohannának, akkor is minden trágyája és lábnyoma jó cselekedetként íratik fel Allah által. És ha gazdájával elhalad egy folyó mellett, és az állat iszik a vízből, még ha nem is akarta megitatni, akkor is, Allah annyi jó cselekedetet ír fel neki (a gazdának) amennyit a ló ivott."