Hagyomány: Bármely arany vagy ezüst tulajdonos, aki nem teljesíti az utánuk járó kötelezettségét (zakat-ot), a Feltámadás Napján, ezek lemezekre lesznek hevítve a számára a Tűzből

عَنْ أَبي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مَا مِنْ صَاحِبِ ذَهَبٍ وَلَا فِضَّةٍ، لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ، صُفِّحَتْ لَهُ صَفَائِحُ مِنْ نَارٍ، فَأُحْمِيَ عَلَيْهَا فِي نَارِ جَهَنَّمَ، فَيُكْوَى بِهَا جَنْبُهُ وَجَبِينُهُ وَظَهْرُهُ، كُلَّمَا بَرَدَتْ أُعِيدَتْ لَهُ، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ، إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ» قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْإِبِلُ؟ قَالَ: «وَلَا صَاحِبُ إِبِلٍ لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، وَمِنْ حَقِّهَا حَلَبُهَا يَوْمَ وِرْدِهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ، بُطِحَ لَهَا بِقَاعٍ قَرْقَرٍ، أَوْفَرَ مَا كَانَتْ، لَا يَفْقِدُ مِنْهَا فَصِيلًا وَاحِدًا، تَطَؤُهُ بِأَخْفَافِهَا وَتَعَضُّهُ بِأَفْوَاهِهَا، كُلَّمَا مَرَّ عَلَيْهِ أُولَاهَا رُدَّ عَلَيْهِ أُخْرَاهَا، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ» قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْبَقَرُ وَالْغَنَمُ؟ قَالَ: «وَلَا صَاحِبُ بَقَرٍ، وَلَا غَنَمٍ، لَا يُؤَدِّي مِنْهَا حَقَّهَا، إِلَّا إِذَا كَانَ يَوْمُ الْقِيَامَةِ بُطِحَ لَهَا بِقَاعٍ قَرْقَرٍ، لَا يَفْقِدُ مِنْهَا شَيْئًا، لَيْسَ فِيهَا عَقْصَاءُ، وَلَا جَلْحَاءُ، وَلَا عَضْبَاءُ تَنْطَحُهُ بِقُرُونِهَا وَتَطَؤُهُ بِأَظْلَافِهَا، كُلَّمَا مَرَّ عَلَيْهِ أُولَاهَا رُدَّ عَلَيْهِ أُخْرَاهَا، فِي يَوْمٍ كَانَ مِقْدَارُهُ خَمْسِينَ أَلْفَ سَنَةٍ، حَتَّى يُقْضَى بَيْنَ الْعِبَادِ، فَيَرَى سَبِيلَهُ إِمَّا إِلَى الْجَنَّةِ، وَإِمَّا إِلَى النَّارِ» قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْخَيْلُ؟ قَالَ: «الْخَيْلُ ثَلَاثَةٌ: هِيَ لِرَجُلٍ وِزْرٌ، وَهِيَ لِرَجُلٍ سِتْرٌ، وَهِيَ لِرَجُلٍ أَجْرٌ، فَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ وِزْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا رِيَاءً وَفَخْرًا وَنِوَاءً عَلَى أَهْلِ الْإِسْلَامِ، فَهِيَ لَهُ وِزْرٌ، وَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ سِتْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا فِي سَبِيلِ اللهِ، ثُمَّ لَمْ يَنْسَ حَقَّ اللهِ فِي ظُهُورِهَا وَلَا رِقَابِهَا، فَهِيَ لَهُ سِتْرٌ وَأَمَّا الَّتِي هِيَ لَهُ أَجْرٌ، فَرَجُلٌ رَبَطَهَا فِي سَبِيلِ اللهِ لِأَهْلِ الْإِسْلَامِ، فِي مَرْجٍ وَرَوْضَةٍ، فَمَا أَكَلَتْ مِنْ ذَلِكَ الْمَرْجِ، أَوِ الرَّوْضَةِ مِنْ شَيْءٍ، إِلَّا كُتِبَ لَهُ، عَدَدَ مَا أَكَلَتْ حَسَنَاتٌ، وَكُتِبَ لَهُ، عَدَدَ أَرْوَاثِهَا وَأَبْوَالِهَا، حَسَنَاتٌ، وَلَا تَقْطَعُ طِوَلَهَا فَاسْتَنَّتْ شَرَفًا، أَوْ شَرَفَيْنِ، إِلَّا كَتَبَ اللهُ لَهُ عَدَدَ آثَارِهَا وَأَرْوَاثِهَا حَسَنَاتٍ، وَلَا مَرَّ بِهَا صَاحِبُهَا عَلَى نَهْرٍ، فَشَرِبَتْ مِنْهُ وَلَا يُرِيدُ أَنْ يَسْقِيَهَا، إِلَّا كَتَبَ اللهُ لَهُ، عَدَدَ مَا شَرِبَتْ، حَسَنَاتٍ» قِيلَ: يَا رَسُولَ اللهِ، فَالْحُمُرُ؟ قَالَ: «مَا أُنْزِلَ عَلَيَّ فِي الْحُمُرِ شَيْءٌ، إِلَّا هَذِهِ الْآيَةَ الْفَاذَّةُ الْجَامِعَةُ»: {فَمَنْ يَعْمَلْ مِثْقَالَ ذَرَّةٍ خَيْرًا يَرَهُ، وَمَنْ يَعْمَلْ مِثْقَالَ ذَرَّةٍ شَرًّا يَرَهُ} [الزلزلة: 8].
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 987]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bármely arany vagy ezüst tulajdonos, aki nem teljesíti az utánuk járó kötelezettségét (zakat-ot), a Feltámadás Napján, ezek lemezekre lesznek hevítve a számára a Tűzből, és azokon fog égni a Pokol Tüzén; tüzes vasalóként égeti és simítja az oldalát, homlokát és a hátát. Ahányszor csak lehűl ismét felhevíttetik, egy olyan napon, amelynek mértéke ötvenezer év. Történik ez addig, amíg ítélet nem születik a szolgák fölött és meg nem látja útját vagy a Paradicsomba vagy a Tűzbe."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 987]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a javak fajtáit magyarázta meg és annak büntetését, aki nem teljesíti az azok után esedékes zakát-ot, a Feltámadás Napján. Ezek közül való:
Az első: Az arany és az ezüst és mindaz, ami ezek megítélése alá tartozik a javakból és a kereskedelmi termékekből. Ezek olyanok, amelyek után zakát fizetendő, ám nem teljesült. Majd a Feltámadás Napján, megolvasztanak és kiöntenek forró vaslapok alakban fémet és a Pokol Tüzében izzítják azokat. A fenti javak gazdája azon ég és azokkal vasalják oldalát, homlokát és a hátát. Ahányszor lehűl, újból felhevítik azokat, és a büntetése, a Faltámadás Napján, így fog folytatódni, az egy olyan nap, amelynek mértéke ötvenezer év és tart egészen addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett; és így vagy a Paradicsom Népe közé kerül, vagy a Pokol népe közé.
A második: a teve birtokosa, amelynek zakát-ját a gazdája nem teljesítette. Ezek közül való megfejése és a tej odaadása azok számára, akik a rászorulók közül jelen vannak. Előhozzák ezeket a tevéket, melyek hatalmasok és hízottak, és a Feltámadás Napján a gazdájukat eléjük fektetik, a széles sík földre, lábaikkal fogják taposni és fogaikkal tépni. Ahányszor az utolsó elment felette az elsőt visszafordítják hozzá. A büntetése ilyen módon fog folytatódni, a Feltámadás Napján, amelynek mértéke ötvenezer év, addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett. És így, vagy a Paradicsom Népe közé kerül, vagy a Tűz népe közé.
A harmadik: a tehén és a juh gazdája - birka és kecske is - amelynek gazdája nem teljesítette az előírt zakát-ot. Nagyobb számban hozatnak elő ezek (az állatok), egy sem fog hiányozni. A gazdájuk eléjük vettetik, a Feltámadás Napján, egy széles és sík földre; az állatok között nincs csavart szarvú, sem szarv nélküli, sem törött szarvú, ellenben a legtökéletesebb formájúak (a szarvaik). A szarvaikkal fogják öklelni, lábaikkal tapossák; ahányszor az utolsó elmegy felette az elsőt visszafordítják föléje, a büntetése ilyen módon fog folytatódni, az egész Feltámadás Napján, amelynek a mértéke ötvenezer év, egészen addig, amíg Allah ítéletet nem hoz a teremtmények felett; és így vagy a Paradicsom népe közé fog kerülni vagy a Tűz népe közé.
A negyedik: a lótulajdonosok három csoportra oszthatók:
Az első, amikor a ló teher a gazdája számára, aki csupán képmutatásból, büszkeségből és az Iszlám Népe elleni háború céljából vette meg a lovat.
A második: amikor az állat védőpajzs a gazdája számára, aki a dzsihádon való részvétel céljából vette; majd jól bánik az állattal, jól tartja abrakkal és minden más táplálékkal, idetartozik a hím állatnak egy nőstényt biztosítani, akivel párosodhat.
A harmadik: amikor az állat jutalom a gazdája számára, aki a dzsihádra vette, az Iszlám Népe számára, mezőn, legelőn tartja és legelteti. Bármit is evett meg, ugyanannyi jó cselekedet íratik fel a gazda számára, amennyit megevett; sőt trágyája és vizelete mennyiségének megfelelő jó cselekedet is felíratik a gazdájának. És nem tépi el a kötőfékét, amellyel ki lehet őt kötni, vagy fut és száguld a föld magaslatain - és így Allah a nyomai és trágyája mértéke szerint is jutalmat ír fel a gazdája számára. Ha a gazdája elmegy vele egy folyó mellett és az iszik belőle, még ha a gazda nem is akarta megitatni, Allah annyi jó cselekedet ír fel a gazda számára, amennyit az állat ivott.
Majd a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megkérdezték a szamárról, vajon az olyan, mint a ló?
A Próféta mondta: Nem érkezett Isteni Törvénykezés, amely speciálisan rá vonatkozna; kivéve ez a vers, amely általánosan érvényes mindenfajta engedelmesség és engedetlenség esetén egyaránt; ez pedig a Magasztos Szava: {Aki csak egy porszemnyi jót is tett, az viszont fogja azt látni. Aki pedig csak egy porszemnyi rosszat is tett, az is szembesülni fog azzal} [A Földrengés: 7-8; Q 99:7-8].

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A zakát megadásának kötelezettsége; szigorú fenyegetés annak mellőzése esetén.
2. Aki visszatartja a zakát-ot, lustaságból fakadóan, az nem hitetlen, ám komoly veszélyben van.
3. Az ember jutalomban részesül a részletekért is, amik az engedelmesség tettének végrehajtásában találhatók, ha az alapelv áll a szándékában és még ha nem is áll szándékában azon részletek figyelembe vétele.
4. A vagyonban, a zakát-on kívül, más jog és kötelesség is van.
5. A teve jogai közül való: a megfejése azok számára, akik a rászorulók közül jelen vannak az itatása helyén, a víznél. Hogy így annak, akinek szüksége van rá (a tejre) könnyebb legyen, mint hazamenni; és kegyesebb dolog ez a lábasjószágokkal. Ibn Battál mondta: a vagyonban két jog van: egyéni kötelezettség és más is. A megfejés azon jogok és kötelességek közül való, amely a jó erkölcsi normákhoz tartozik.
6. A kötelező jog a teve, a tehén, a lábasjószág esetén: kölcsönadni a hímet szaporodás és tenyésztés céljából.
7. A szamarakat érintő ítélkezés és minden, amiről nem maradt fenn szöveges tudósítás, arra a Magasztos szavai a mérvadóak: {Aki csak egy porszemnyi jót is tett, az viszont fogja azt látni. Aki pedig csak egy porszemnyi rosszat is tett, az is szembesülni fog azzal} [A Földrengés: 7-8; Q 99:7-8].
8. A Vers buzdítást tartalmaz arra, hogy jót kell cselekedni, még ha csekély is az a jó cselekedet; a félelem felkeltése a rossz tettek elkövetésétől, még ha oly jelentéktelen is az.