Hagyomány: Az igazi hívő nem gúnyolódó, sem pedig átkozódó, sem pedig trágár, erkölcstelen beszédű

عَنْ عَبْدِ اللهِ بْنِ مَسْعُودٍ رضي الله عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«لَيْسَ الْمُؤْمِنُ بِالطَّعَّانِ وَلاَ اللَّعَّانِ وَلاَ الفَاحِشِ وَلاَ البَذِيءِ».
[صحيح] - [رواه الترمذي] - [سنن الترمذي: 1977]

Abdullah bin Masz'úd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Az igazi hívő nem gúnyolódó, sem pedig átkozódó, sem pedig trágár, erkölcstelen beszédű."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [At-Tirmidhī jegyezte le] - [At-Tirmidhī Sunan-ja - 1977]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: nem jellemző a teljes hittel rendelkező hívőre, hogy másokat leszóljon a családjuk, származásuk miatt, hogy gyakran káromkodjon vagy szitkozódjon, illetve hogy obszcén legyen cselekedeteiben vagy szavaiban, amelyekből hiányzik a tisztesség és a szemérmesség.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A hit megtagadása valakitől, a vallásjogi szövegek alapján, csupán a tilalmas elkövetése, vagy a kötelezően előírt elvégzésének elhagyása miatt történhet.
2. Buzdítás a testrészek megőrzésére, megvédésére (a rossztól) a gonosz tettektől, különös tekintettel a nyelvre.
3. Asz-Szindí mondta: a nyomatékosított alakban (a „ta‘án” és „la‘án” szavakban) arra utal, hogy a gúnyolódás és káromkodás, ha ritkán is történik, de azokkal szemben, akik megérdemlik, nem árt annak, aki az iszlám hitnek megfelelő jellemzőkkel rendelkezik. Vagyis ha valaki egyes esetekben, igazságosan, mások hibáit bírálja, az még nem mond ellent a hívő ember jellemzőinek, amennyiben ez nem válik gyakorlattá.