Hagyomány: A zsugori, fösvény ember az, aki előtt engem megemlítenek, ám ő nem kér áldást, Allahtól, rám

عَنِ الحُسَينِ بنِ عَلِيٍّ بنِ أَبِي طَالِبٍ رضي الله عنهما قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«الْبَخِيلُ مَنْ ذُكِرْتُ عِنْدَهُ فَلَمْ يُصَلِّ عَلَيَّ».
[صحيح] - [رواه الترمذي والنسائي في الكبرى وأحمد] - [السنن الكبرى للنسائي: 8046]

Al-Huszayn bin 'Ali bin Abi Tálib-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"A zsugori, fösvény ember az, aki előtt engem megemlítenek, ám ő nem kér áldást, Allahtól, rám."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [As-Sunanu-l-Kubrā li-n-Nasā’ī - 8046]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) óva int attól, hogy neve említésekor elhagyják a reá történő áldás kérést, vagy akár beceneve (kunja) vagy jelzője említésekor. És mondta: A teljes zsugori és fösvény ember az, aki előtt engem megemlítenek, ám ő nem kér áldást, Allahtól, rám. Ez több dolog miatt van így:
Az első: hiszen olyan dologban volt zsugori amiben nem veszített volna semmit, illetve nem kell érte pénzt adakozni, sem erőfeszítést tenni.
A második: fösvény önmagával szemben és megfosztja magát attól a jutalomtól, ami a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondott áldáskérésért járna neki; fukarkodott érte áldást mondani és zsugori volt és tartózkodott teljesíteni azt a kötelességet, ami kiszabatott rá és így engedelmeskednie kellett volna a parancsnak és így kaphatott volna jutalmat érte.
A harmadik: az érte mondott áldáskérésben található a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) némely jogának teljesítése; hiszen ő az, aki tanított bennünket, ő az, aki utat mutatott nekünk, ő az, aki felszólított minket a Magasztos és Fenséges Allahra, és elhozta nekünk ezt az Isteni Sugallatot, és ezt az Isteni Törvényt; ő az oka a mi igaz vezetettségünknek - a Magasztos és Fenséges Allahot követően - aki tehát nem kér áldást rá, az önmagával szemben fösvény és zsugori és fösvény a Prófétájával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szemben is, az egyik őt megillető joggal kapcsolatban, ami talán a legcsekélyebb a jogai között.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Prófétáért (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondott áldáskérés elhagyása a fösvénység jele.
2. Az ima és az áldáskérés a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a legkiválóbb felajánlások és engedelmességi cselekedetek közül valók - minden időben, megerősíttetik megemlítése pillanatában.
3. An-Nawawi azt mondta: Ha áldást kér a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) - összekapcsolja az áldáskérést az üdvösség kérésével és nem csupán az egyiket mondja el; tehát nem csak azt mondja: (szallá-Lláhu 'alayhi - Allah áldja meg) és nem csak ('alayhi-sz-szalámu - béke reá).
4. Abu-l-'Áliya mondta Allah szavaival kapcsolatban: (Allah és az Ő Angyalai áldást mondanak a Prófétára) [ A Pártok: 56; Q 33:56]: a
5. "áldás" (Szalát) a Magasztos és Fenséges Allah az Ő Prófétájára: a dicséretét jelenti, míg az angyaloké és az embereké - a fohász érte.
6. Al-Hulaymí mondta: a tartalmi lényege az "Allahumma szalli 'alá Muhammadin - Ó, Uram, Allah! Áldd meg Muhammad-ot!" kifejezésnek: Ó, Uram, Allah! Emeld magasra az ő dicsőségét ebben a földi életben, felmagasztalva az ő említését, kinyilvánítva a Vallását, megőrizve az Törvényét; a Túlvilágon pedig: megadva neki a közbenjárás lehetőségét az ő Vallási Közösségéért; bőségesen elárasztva őt megbecsüléssel és jutalommal, megmutatva az elsőknek és a későbbieknek az ő kiemelkedő kiválóságát az al-maqámu-l-mahmúd (az áldott helyzettel és pozícióval) által, illetve minden közellévő és minden tanúságot tévő elé helyezve őt.