Hagyomány: Ó, Uram, Allah! Tégy távolságot köztem és a bűneim között, ahogyan távolságot tartasz a napkelet és a napnyugat között

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، إِذَا كَبَّرَ فِي الصَّلَاةِ، سَكَتَ هُنَيَّةً قَبْلَ أَنْ يَقْرَأَ، فَقُلْتُ: يَا رَسُولَ اللهِ بِأَبِي أَنْتَ وَأُمِّي أَرَأَيْتَ سُكُوتَكَ بَيْنَ التَّكْبِيرِ وَالْقِرَاءَةِ، مَا تَقُولُ؟ قَالَ «أَقُولُ: اللهُمَّ بَاعِدْ بَيْنِي وَبَيْنَ خَطَايَايَ كَمَا بَاعَدْتَ بَيْنَ الْمَشْرِقِ وَالْمَغْرِبِ، اللهُمَّ نَقِّنِي مِنْ خَطَايَايَ كَمَا يُنَقَّى الثَّوْبُ الْأَبْيَضُ مِنَ الدَّنَسِ، اللهُمَّ اغْسِلْنِي مِنْ خَطَايَايَ بِالثَّلْجِ وَالْمَاءِ وَالْبَرَدِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 598]

Abu Hurayrá-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha az ima kezdeténél „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott, egy ideig csendben hallgatott mielőtt recitálni kezdett volna. Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Helyetted áldoznám az apámat és az anyámat! Mit mondasz a takbír és a Korán-recitálás között, a hallgatásod alatt? Mondta: "Én azt mondom: Ó, Uram, Allah! Tégy távolságot köztem és a bűneim között, ahogyan távolságot tartasz a napkelet és a napnyugat között. Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a tévedéseimtől és a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől. Ó, Uram Allah! Mosd le rólam a tévedéseimet és a bűneimet hóval, vízzel és jéggel."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 598]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha „Allahu akbaru-t” mondott az ima kezdetekor, egy nagyon rövid ideig csendben maradt, még mielőtt az al-Fatiha (Megnyitó) szúrát recitálta volna. Ezen rövid hallgatása során megnyitotta az imáját néhány fohásszal, amint az fennmaradt tőle: "Allahumma báid bayni wa bayna khatáyáya kamá bá'adta bayna-l-masriqi wa-l-maghribi, Allahumma naqqini min khatáyáya kamá yunaqqá thawbu-l-abyadu mina-d-danas; Allahumma-aghsilni min khatáyáya bi-l-má’i wa-ṯ-thaldzsi wa-l-barad"(Ó, Uram Allah! Távolíts el engem a bűneimtől, ahogyan szétválasztottad a keletet a nyugattól! Ó, Uram, Allah! Tisztíts meg engem a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha megtisztul a szennyeződéstől! Ó, Uram, Allah! Mosd le az én bűneimet, vízzel, hóval és hideg jégesővel!), itt a Próféta a Magasztos és Fenséges Allah-hoz fohászkodik, hogy tartsa távol tőle a bűneit nehogy elkövesse azokat; vigye azokat távol tőle így nem találkozhatnak össze, ahogyan a napkelet sem találkozhat a napnyugattal soha. Ám, ha végül mégis elkövetne valamit, kéri Őt, hogy tisztítsa meg attól és mulassza el róla, ahogyan a szennyeződés eltávolítható a fehér ruháról; és kéri hogy tisztítsa meg őt a bűnöktől és hűtse azok lángját és hőjét, amelyeket a következő megtisztító dolgokkal lehet elérni: víz, hó és jégeső.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Megnyitó Fohászt csendben kell elmondani, még akkor is ha hangosan mondandó imáról van szó.
2. A Társak (Allah legyen elégedett velük) buzgalma arra, hogy megismerjék a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) helyzeteit, mozdulatainak, csendes helyzeteinek minden egyes elemét.
3. Más formák is fennmaradtak a Megnyitó Fohászt illetően; a legjobb ha az ember azokat a megnyitó fohászokat követi, amelyek hiteles formában maradtak fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget); egyik alkalommal az egyiket lehet elmondani, máskor egy másikat.