Hagyomány: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) midőn kijött az illemhelyről azt mondta: "Ghufrának (a bocsánatodat [kérem])

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المؤْمنينَ رَضيَ اللهُ عنها:
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ كَانَ إِذَا خَرَجَ مِنَ الغَائِطِ قَالَ: «غُفْرَانَكَ».
[صحيح] - [رواه أبو داود والترمذي وابن ماجه وأحمد] - [سنن أبي داود: 30]

Aisha-tól, az Igazhívők Anyjától (Allah legyen elégedett vele) maradt fenn, hogy:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) midőn kijött az illemhelyről azt mondta: "Ghufrának (a bocsánatodat [kérem])".
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd, at-Tirmidhī, Ibn Māǧa és Aḥmad jegyezték le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 30]

A magyarázat

Ha a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a szükségét végezte az illemhelyen, kijövetelkor azt mondta: Tőled kérem (a bocsánatodat), ó, Allah!

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott elmondani a "ghufrának" kifejezést, mikor kijön az ember arról a helyről, ahol a szükségét végezte.
2. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az Ura bűnbocsánatát kérte élete minden helyzetében és pillanatában.
3. Azt is mondják a szükség végzése utáni a bűnbocsánattal kapcsolatban: ez feledékenység, mivel nem köszöntük meg Allah számos kegyelmét, ebbe tartozik az is, hogy megkönnyíti annak kijutását, ami bántja az embert. És bocsánatodat kérem, hogy elmulasztottam a megemlékezésed a szükség végzése idején.