Hagyomány: Aki esküt tesz és az esküje során mondja: "al-Llát- ra és al- Uzzá-ra", annak azt kell mondania: "La iláha illa-Llah (Nincs más jogosan imádható isten, csak Allah!)" Aki pedig azt mondja a társának: "Gyere játszunk szerencsejátékot." Annak adakoznia kell

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مَنْ حَلَفَ فَقَالَ فِي حَلِفِهِ: وَاللَّاتِ وَالعُزَّى، فَلْيَقُلْ: لاَ إِلَهَ إِلَّا اللَّهُ، وَمَنْ قَالَ لِصَاحِبِهِ: تَعَالَ أُقَامِرْكَ، فَلْيَتَصَدَّقْ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4860]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Aki esküt tesz és az esküje során mondja: "al-Llát- ra és al- Uzzá-ra", annak azt kell mondania: "La iláha illa-Llah (Nincs más jogosan imádható isten, csak Allah!)" Aki pedig azt mondja a társának: "Gyere játszunk szerencsejátékot." Annak adakoznia kell."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 4860]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) óva int és figyelmeztet az Allah-on kívül, másra tett esküvel kapcsolatban (megtiltja azt); hiszen a muszlim csupán Allah-ra tehet esküt. Továbbá tudatja, hogy az, aki Allah-on kívül másra tesz esküt, mint például: al-Llát-ra és al-Uzzára - ez két bálvány, amiket az Iszlám előtt, a Tudatlanság korában imádtak - annak azt követően, azonnal, visszatérve józan eszéhez, azt kell mondania (Lá ilaha illá-Llah - Nincs más jogosan imádható isten, csak Allah!); mentesítve magát a társítástól, és engesztelő megváltásként a korábbi (hibás) esküvéséért.
Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: aki azt mondja a társának: gyere, és játszunk qimár-t (pénzben játszott szerencsejáték) - amikor is két vagy több ember azon buzgólkodik, hogy a feltett pénzt a győztes elvihesse; ebben a játékban mindenki ki van téve annak, hogy nyereséghez jut vagy mindenétől megfosztatik -; ajánlott, az adakozás végrehajtása, engesztelő megváltásként azért, amire felhívott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Esküt csak Allah-ra, vagy az Ő Neveire és Tulajdonságaira lehet tenni.
2. A nem Allah-ra tett eskü tiltott dolog; tegyék azt az esküt bálványokra, mint al-Llát és al-'Uzza; a szavahihetőségre vagy őszinteségre tett eskü, vagy a prófétára, vagy bárki másra tett eskü.
3. Al-Khattabi mondta: az eskü (al-yamín) kizárólag a leghatalmasabb imádottra tehető. Ha al-Llát-ra és hasonlókra tesz esküt, akkor a hitetleneket utánozza; ezért arra kapott parancsot, hogy javítsa ki hibáit az egyistenhit (at-tawhíd) szavával.
4. Aki Allah helyett másra tett esküt, annak nem kell a fogadalmat megváltó engesztelő kárpótlást bemutatnia; ám rá nézve a megbánás és a bűnbocsánat kérés vonatkozik; hiszen ez súlyosabb dolog annál, hogy a bűnbánaton kívül más is jóvá tehesse azt.
5. A qimár (szerencsejáték) tilalma; minden formájában és változatában; ezt nevezik még al-mayszir-nak is, amit a Magasztos Allah megtiltott és azt összekötötte (a tilalomban) a borral (alkoholos italok) és a bálványokkal.
6. Ha valaki elkövet egy bűnt, kötelezően vissza kell térnie attól és fel kell hagynia azzal.
7. Ha valaki valami rossz, bűnös dologba esett, annak utána valami jó cselekedetet kell elkövetnie; hiszen a jó cselekedetek eltörlik és semmissé teszik a rossz tetteket.