Hagyomány: "Ó, Allah! Általad keltünk reggelre és Általad érjük el az estét, Általad élünk és Általad halunk, és Hozzád van a visszatérés

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
أَنَّهُ كَانَ يَقُولُ إِذَا أَصْبَحَ: «اللهُمَّ بِكَ أَصْبَحْنَا، وَبِكَ أَمْسَيْنَا، وَبِكَ نَحْيَا، وَبِكَ نَمُوتُ، وَإِلَيْكَ النُّشُورُ» وَإِذَا أَمْسَى قَالَ: «بِكَ أَمْسَيْنَا، وَبِكَ أَصْبَحْنَا، وَبِكَ نَحْيَا، وَبِكَ نَمُوتُ، وَإِلَيْكَ النُّشُورُ» قَالَ: وَمَرَّةً أُخْرَى: «وَإِلَيْكَ الْمَصِيرُ».
[حسن] - [رواه أبو داود والترمذي والنسائي في الكبرى وابن ماجه] - [السنن الكبرى للنسائي: 10323]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget):
Reggelre ezt szokta mondani: "Ó, Allah! Általad keltünk reggelre és Általad érjük el az estét, Általad élünk és Általad halunk, és Hozzád van a visszatérés." Midőn elérte a délután ezt mondta: "Általad értük el az estét, és Általad érjük el a reggelt, Általad élünk, és Általad halunk, és Hozzád lesz a visszatérés." Egy másik alkalommal (mondta): "És Hozzád vezet az út."
[Ḥasan (jó; a hitelestől gyengébb)] - - [As-Sunanu-l-Kubrā li-n-Nasā’ī - 10323]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a nap elején, midőn elért hozzá a reggel, a hajnalhasadáskor, mondta:
("Ó, Allah! Általad keltünk reggelre) a Te védelmedre támaszkodva, elmerülve a Kegyelmedben, buzgón megemlékezve Rólad, a Te Neved által kérünk segítséget, a támogatásod és az általad biztosított sikerben reménykedve, hatalmad és erőd által mozgatva. (és Általad érjük el az estét, Általad élünk és Általad halunk) az előző kifejezéshez hasonló, csupán az esti időpontra áthelyezett hangsúllyal és mondja: Ó, Allah! Általad értük el az estét, az Te éltető Neved által élünk és a Te halálba küldő Neved által halunk. (Hozzád van a visszatérés) a feltámadás a halál után, és az elkülönülés az összegyűjtés után, állapotunk minden időben ezek alapján fog folytatódni, minden helyzetünk; nem hagyom el és nem állok meg.
Ha a délutánt követően, elérkezett hozzá az este, mondta: (Ó, Allah! Általad értük el az estét, és Általad érjük el a reggelt, Általad élünk, és Általad halunk, és Hozzád lesz a visszatérés. És Hozzád vezet az Út) A visszatérés a földi létben és a végső nyugvó hely a másikban (a Túlvilágon) - hiszen Te vagy az, Aki életre keltesz és Te vagy az, Aki a halálba küldesz.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott ezt a fohászt elmondani reggel és este; a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) irányadó példáját követve.
2. A szolga teljes szükséglete és önállóságának hiánya az Ura iránt minden helyzetében és időpontjában.
3. A legkiválóbb a megemlékezések olvasása terén: a reggeli időszak; a hajnalhasadástól a napkeltéig, a nappal legelején. Vagy a kora délutáni órákban egészen a napnyugtáig; ha ezen időszakok után mondja, azaz a reggeli órákban már a reggeli világosság idején az is elégséges az ember számára. Ha a déli időszak után mondja el - az is elfogadható; ha a napnyugta után mondja el - az is elfogadható. Az (az Allahról történő) megemlékezés időszaka.
4. Az ő szavainak (és Hozzád lesz a visszatérés) megfelelő alkalma: a reggel, hiszen az emlékezteti az új életre keltésre, a legnagyobb feltámasztásra, midőn az emberek meghaltak, a Feltámadás Napján feltámasztatnak. Ez egy új feltámadás és egy új nap, amelyen a lelkek visszaadatnak és az emberek szétáradnak. Ez az új reggel, amelyet Allah teremtett meg, hogy tanú lehessen Ádám fiával szemben és, hogy annak időpontjai és részei tárházai legyenek a cselekedeteknek.
5. Az ő szavainak (És Hozzád vezet az út) helyénvalósága - az esti időszak, midőn az emberek megjönnek a munkájukból és a nappali tevékenységükből, amelyek által hasznukat és megélhetésüket keresték; hazatérnek otthonaikba, megnyugszanak, megpihennek azt követően, hogy az előzőekben szétszéledtek; ez arra emlékeztet, hogy a visszatérés a Magasztos és Fenséges Allahhoz lesz (Ő) a végső menedék, a végső kimenetel, Hozzá vezet minden út.