Hagyomány: Azon dolgok, amelyektől a legjobban féltelek bennetek, majdan én utánam, azok a díszek, ékek és örömök a földi életben, amelyek megnyittatnak nektek

عَنْ أَبٍي سَعِيدٍ الخُدْرِيَّ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ:
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ جَلَسَ ذَاتَ يَوْمٍ عَلَى المِنْبَرِ وَجَلَسْنَا حَوْلَهُ، فَقَالَ: «إِنِّي مِمَّا أَخَافُ عَلَيْكُمْ مِنْ بَعْدِي، مَا يُفْتَحُ عَلَيْكُمْ مِنْ زَهْرَةِ الدُّنْيَا وَزِينَتِهَا» فَقَالَ رَجُلٌ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، أَوَيَأْتِي الخَيْرُ بِالشَّرِّ؟ فَسَكَتَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَقِيلَ لَهُ: مَا شَأْنُكَ؟ تُكَلِّمُ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَلاَ يُكَلِّمُكَ؟ فَرَأَيْنَا أَنَّهُ يُنْزَلُ عَلَيْهِ؟ قَالَ: فَمَسَحَ عَنْهُ الرُّحَضَاءَ، فَقَالَ: «أَيْنَ السَّائِلُ؟» وَكَأَنَّهُ حَمِدَهُ، فَقَالَ: «إِنَّهُ لاَ يَأْتِي الخَيْرُ بِالشَّرِّ، وَإِنَّ مِمَّا يُنْبِتُ الرَّبِيعُ يَقْتُلُ أَوْ يُلِمُّ، إِلَّا آكِلَةَ الخَضْرَاءِ، أَكَلَتْ حَتَّى إِذَا امْتَدَّتْ خَاصِرَتَاهَا اسْتَقْبَلَتْ عَيْنَ الشَّمْسِ، فَثَلَطَتْ وَبَالَتْ، وَرَتَعَتْ، وَإِنَّ هَذَا المَالَ خَضِرَةٌ حُلْوَةٌ، فَنِعْمَ صَاحِبُ المُسْلِمِ مَا أَعْطَى مِنْهُ المِسْكِينَ وَاليَتِيمَ وَابْنَ السَّبِيلِ - أَوْ كَمَا قَالَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ - وَإِنَّهُ مَنْ يَأْخُذُهُ بِغَيْرِ حَقِّهِ، كَالَّذِي يَأْكُلُ وَلاَ يَشْبَعُ، وَيَكُونُ شَهِيدًا عَلَيْهِ يَوْمَ القِيَامَةِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 1465]

Abu Sza'íd al-Khudri (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Egy napon a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a minbar-on (szó szék) ült és mi körülötte ültünk. És ő mondta:"Azon dolgok, amelyektől a legjobban féltelek bennetek, majdan én utánam, azok a díszek, ékek és örömök a földi életben, amelyek megnyittatnak nektek." Egy férfi mondta: Ó, Allah Küldötte! Vajon a jó hozhat rosszat is? A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hallgatott egy darabig. Azt mondták (annak a személynek): Mi baj van veled? Te beszélsz a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és ő nem beszél hozzád. Majd észleltük, hogy éppen Isteni Kinyilatkoztatásban részesül. A narrátor azt mondta: Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) letörölte az izzadságot és mondta: "Hol van a kérdező?" Úgy tűnt, mintha kedvelné (a kérdést). És mondta: A jó soha nem hoz rosszat. Valójában az olyan, mint ami a tavaszi időszakban nő, megöl vagy beteggé tesz (az állatokat), kivéve, amelyik al-khaḍirá'-t (egy bizonyos zöld növény) eszik és megnyúlik két oldala (jól lakik), majd a nap felé fordul, székletet ürít, vizel és visszatér legelni. Bizony ez a vagyon egy zöld vegetáció és édes; milyen kiváló társa is ez a muszlimnak, aki ad abból a rászorulónak, az árvának és az úton lévőnek - avagy ahogyan a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta - aki elveszi azt az őt megillető jog nélkül, az olyan, mint az, aki eszik de soha nem elég neki; ez majdan tanú lesz ellene a Feltámadás Napján."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 1465]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy napon a minbar-on ült, a Társaihoz beszélve és mondta:
A legnagyobb és legsúlyosabb, amitől féltelek bennetek utánam, az az, ami megnyittatik a számotokra a föld áldásaiból és a világ ékeiből, díszeiből és örömeiből és mindenfajta földi jóból, ruhák, vetések, termések és sok más, amelyek szépségével és jóságával dicsekedni szoktak, jóllehet azok kevés ideig maradnak fenn.
Egy férfi megszólalt: a világ dísze, ékessége Allahtól származó kegyelem, vajon ez a kegyelem úgy tér vissza, hogy megtorlássá és büntetéssé válik?
Az emberek dorgálni kezdték a kérdezőt, hiszen látták, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hallgat. Azt gondolták, hogy felmérgesítette.
Majd világossá vált, hogy ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) éppen az Isteni Sugallatot kapta meg; azt követően letörölte a verejtéket a homlokáról és mondta: Hol van a kérdező?
Mondta: Én vagyok az.
Majd hálát adott Allahnak és dicsőítette Őt. Majd mondta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): a valódi jó csupán jót hozhat. De ez a virág, ékesség nem csupa jó hiszen próbatételhez, versengéshez vezet és elfordítja az embert a Túlvilág felé fordulás tökéletességétől és teljességétől. Majd erre példázatot is mondott, szólva: a tavaszi időszakban lévő khadira zöldell, ami egyfajta zöld növény, amit a lábasjószágok kedvelnek; ám elpusztítja azt, amelyik falánkságból túl sokat eszik belőle, vagy pusztulás közeli állapotba jut; kivéve a zöldet evőt, amely annyit evett, hogy gyomra egyik oldala megtelt, majd a nap felé fordult, majd vékonyan kiengedte a trágyát a gyomrából, vagy vizelt. Majd visszakérőzte ami a bendőjében volt, megrágta és ismét lenyelte; majd visszatért enni.
Bizony, ez a vagyon olyan, mint egy édes zöld hüvelyes növény, nagy mennyiségben fogyasztva megöl, vagy majdnem megöl; kivéve ha mértékletesen eszik belőle, annyit, amennyire szüksége van és kielégíti (éhségét), teszi ezt megengedett módon - úgy nem lesz ártalmára. És milyen jó társ az a muszlimnak, aki ad abból a rászorulónak, az árvának és az úton lévőnek, aki joggal veszi azt el annak megáldatik az a számára; ám az, aki az őt megillető jog nélkül veszi azt el, annak példázata olyan, mint, aki eszik de soha nem lesz elégedett a mennyiséggel. Ez tanú lesz ellene a Feltámadás Napján.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. An-Nawawi azt mondta: ebben: a vagyon kiválósága található azon személy számára, aki joggal veszi azt el és azt jóravaló, helyes módon használja fel.
2. A Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) származó híradás a Népe helyzetéről és arról milyen ékek és díszek nyittatnak meg a számukra a földi életből és annak megpróbáltatásaiból.
3. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) útmutatása és bevett szokásos gyakorlata tartalmazza a példázat bemutatását, amely segít a tartalom megértésében.
4. Buzdítás a jótékony adakozásra és a vagyon jóravaló és helyes felhasználására; és figyelmeztetés annak visszatartására.
5. Az ő szavai (A jó soha nem hoz rosszat) alapján: a földi javak még ha nagy mértékű is, az összességében jó; de valamilyen járulékos dolog révén a rossz hozzákeveredhet, mint a fösvénység vele, azokkal szemben, akik jogosultak lennének rá, vagy a túlzásba vitt költekezés, olyan dolgokra, amelyek törvényileg nem rendeltettek el. Tehát, amiről Allah úgy rendelkezett, hogy az jó lesz, az soha nem lehet rossz, és fordítva is igaz. Ám attól lehet félni, hogy az, aki jóban részesült, azzal szemben felmerülhet, a költésében és az elosztásában valami olyasmi, ami rosszat von maga után.
6. A sietség elkerülése a válasz megadásakor, abban az esetben ha elmélyülésre, gondolkodásra van szükség.
7. At-Taybí azt mondta: négy fajta figyelhető meg: aki eszik abból élvezettel, jó kedéllyel, túlzó módon a kimerülésig, falánk módon és a bordái felemelkedve megdagadnak, ha nem lazul, sietve eljön hozzá a pusztulás; aki így eszik, ám trükkökkel becsapni igyekszik magát, hogy elhárítsa a bajt és betegséget, miután az elhatalmasodott, majd legyűri és elpusztítja; aki így eszik, de igyekszik gyorsan eltávolítani és megszüntetni azt, ami ártalmára lehet, de nem akarja eltolni addig amíg meg nem emészti, az biztonságban van; aki eszik, de nem túlzásba esően, sem falánk módon, ám arra szorítkozik, ami csillapítja éhségét és eloltja szomjúságát. Az első a hitetlen példázata, a második a bűnös és a hanyag példázata, aki nem törődik azzal, hogy elhagyja, sem a bűnbánattal, csupán ha elmulasztja; a harmadik ez az ember példázata aki jót és rosszat csinál, de kész a bűnbánatra amikor az elfogadható; a negyedik a földi léttől visszahúzódó, a Túlvilág után vágyakozó ember példázata.
8. Ibn al-Munír mondta: ebben a hagyományban számos ékesszóló hasonlítás olvasható; az első: a vagyon és annak gyarapodása összehasonlítva a növénnyel és a megjelenésével; a második: aki csupán a megszerzésre és annak módozataira tud gondolni szemben az állatokkal, amelyek a füvekkel vannak elfoglalva; a harmadik: a sokat enni abból és spórolni rá összevetve az étkezéskor mutatott mohósággal és a torkig evéssel; a negyedik: összehasonlítás a vagyonból származó hozadék és annak nagysága, nagyra tartása a lelkekben, míg az végül végtelen fösvénységhez vezet el - az állatok által ontott trágya, ez tökéletesen mutatja az Iszlám Törvénye szerinti fertelmes voltát; az ötödik: annak összehasonlítása, aki visszavonul annak gyűjtésétől, vagy hozzáadni egy birkához, amely pihen és a nap felé néző oldalán pihen; ezek a legszebb nyugodt és békés pillanatai, és ebben utalás van arra, hogy érzi és felfogja az érdekeit; a hatodik: a gyűjtögető és a visszatartó ember halálának összehasonlítása az állat halálával, amely hanyagul elmulasztotta elhárítani, eltávolítani azt, ami ártalmára lehet; a hetedik: a vagyon összehasonlítása a társsal (baráttal), akitől nem várják el, hogy ellenséggé váljon; a vagyont és pénzt meg lehet szerezni és meg lehet erősíteni, sokszorozni ha nagy szeretettel van valaki iránta; ez szükségszerűen meggátolja (a tulajdonost), hogy adjon abból annak, akit jogosult lenne rá; így ez az azzal rendelkező büntetésének okává válik; a nyolcadik: annak hasonlítása, aki jogtalanul veszi el, azzal, aki eszik de soha nem elég neki.
9. Asz-Szindi azt mondta: a híradásban két dolgot meg kell említeni: az egyik: összegyűjteni a megfelelő módon és elkölteni különböző (megfelelő) módjain; ha az egyik is hiányzik - az ártalmassá válik... Azt is lehet mondani: ebben utalás van a két korlátozás közötti folytonosságra; az ember nem tud pénzt helyesen a vallásnak megfelelően költeni, csupán ha azt a vallásilag megengedett eszközeivel megszerzi.