Hagyomány: A birr (a jóság): a jó erkölcs. Az ithm (a bűn) pedig az, ami nyugtalanságot kelt a szívedben, és amit nem szeretnél, hogy az emberek megtudjanak rólad

عَنِ النَّوَّاسِ بْنِ سِمْعَانَ رَضِيَ اللهُ عَنْهُ عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«البِرُّ: حُسْنُ الخُلُقِ، وَالإِثْمُ مَا حَاكَ فِي صَدْرِكَ، وَكَرِهْتَ أَنْ يَطَّلِعَ عَلَيْهِ النَّاسُ». وَعَنْ وَابِصَةَ بْنِ مَعْبَدٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: أَتَيْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَ: «جِئْتَ تَسْأَلُ عَنِ البِرِّ وَالإِثْمِ»، قُلْتُ: نَعَمْ، قَالَ: «اسْتَفْتِ قَلْبَكَ، البِرُّ: مَا اطْمَأَنَّتْ إلَيْهِ النَّفْسُ، وَاطْمَأَنَّ إلَيْهِ القَلْبُ، وَالإِثْمُ: مَا حَاكَ فِي نَفْسِكَ وَتَرَدَّدَ فِي الصَّدْرِ، وَإِنْ أَفْتَاكَ النَّاسُ وَأَفْتَوْكَ».
[صحيح] - [الحديث الأول: رواه مسلم، والحديث الثاني: رواه أحمد والدارمي.] - [الأربعون النووية: 27]

An-Nawwász bin Szim'án-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"A birr (a jóság): a jó erkölcs. Az ithm (a bűn) pedig az, ami nyugtalanságot kelt a szívedben, és amit nem szeretnél, hogy az emberek megtudjanak rólad." Wábisza bin Ma'bad-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: elmentem Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és ő azt mondta: "Jöttél, hogy a birr-ről és az ithm-ről kérdezz?" Mondtam: Igen! Mondta: "Kérdezd meg a szívedet arról! A birr: az, amit örömmel és teljes lelki nyugalommal fogad el a lélek, és amelyben a szív teljesen megnyugszik. Az ithm: pedig az, ami felfordulást és zavart kelt a lélekben és nyugtalansággal tölti el; még akkor is ha az emberek azt tanácsolják neked és továbbra is azt tanácsolják."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [الحديث الأول: رواه مسلم، والحديث الثاني: رواه أحمد والدارمي] - [الأربعون النووية - 27]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudósít a kegyes jóságról és a bűnről, mondván: a kegyes jóság legkiválóbb jellemzője a tisztes és magasztos erkölcsös viselkedés Allahhal szemben, ami az istenfélelemben nyilvánul meg; a teremtettekkel szemben pedig a rossz bánásmód elviselésével, a harag elkerülésével, a mosolygós arccal, a szép és illendő beszéddel, a rokoni kapcsolatok ápolásával, az engedelmességgel, a kedvességgel, az emberbaráti szeretettel, a jó együttéléssel és jó társasági viszonnyal. A birr nem más, mint, amiben a szív és a lélek teljes mértékben megnyugszik. Az ithm pedig: ami kétes és gyanús dolgokat ébreszt a lélekben, zavarodottságot okoz abban, anélkül, hogy a lélek és a szív azt elfogadná. Általa a szívben gyanú és kétely ébred és az attól való félelem érzete, hogy az bűn. Nem akarja azt felfedni, hiszen az fertelmes és csúnya a jóravaló és példamutató életet élő embereknek. Ez azért van így mivel a lélek, természeténél fogva szereti ha az emberek tudnak annak jóságáról. Ha azonban nem szeretné ha valamely rossz tulajdonságára, tettére fény derüljön - az már ithm-nek tekintendő, amelyben nincs semmi jó. Ha az emberek ilyenre adnak tanácsot, ne fogadd el a tanácsukat, mindaddig, amíg a kétely, a gyanú árnyéka, jelei felmerülnek a lelkedben. A tanács nem fogja megszüntetni és eloszlatni a kételyeket, amíg a kétely valósan létező és a tanácsot adó - tudás nélkül ad tanácsot. Ha a tanács, vallási segítség, törvényi bizonyítékon alapul, abban az esetben a tanácsot kérőnek el kell azt fogadnia; még akkor is ha a lelke és a szíve nem teljesen elégedett azzal.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Buzdítás a legkiválóbb morális jellemzőkre; mivel a jó erkölcs a kegyes erény az egyik legkiválóbb tulajdonság.
2. Az igazság és a hamisság lényege nem keveredhet össze a hívő ember számára. Az igazságot a szívében található fény segítségével tudja és így menekül a hamis és hazug dologtól és tagadja azt.
3. A bűnös dolog jellemzői: a szív nyugtalansága és zavarodottsága és az az érzés, hogy nem szeretné azt az emberekkel tudatni.
4. Asz-Szindi mondta: Ez azokban a kétes ügyekben van, amelyekben az emberek nem tudják pontosan meghatározni egyik vagy másik oldal helyességét; különben ami a vallás megparancsolt a jó tettek közül, vagy megtiltott, ezekhez nem szükséges a szív kérdezése vagy annak megnyugtatása.
5. A hagyományban megszólítottak köre: a tiszta és romlatlan fitra (veleszületett, tiszta romlatlan egyistenhit) birtokosai; nem pedig a felbolydult, zavarodott szívű emberek, akik nem ismerik a jót és nem vetik el az elvetendőt, kivéve azt, ami a saját vágyaik szerint való.
6. At-Tíbi azt mondta: Mondják: a l-birr magyarázata a hagyományban különböző tartalmakkal és jelentésekkel történt. Az egyik helyen magyaráztatott úgy, mint az, amelyben a lélek megnyugszik és a szív teljes békével és belenyugvással fogadja el; másik helyen a hittel, egy másik alkalommal azzal, ami közelebb visz Allahhoz; itt a jó jellemmel. A jó jellem pedig az ártás türelmes elviselésével, a harag és a düh visszafogásával, a mosolygós arccal, az illendő beszéddel - ezek mindegyike nagyon közeli tartalommal és jelentéssel bír.