Hagyomány: A nyelved soha ne szűnjön meg nedvesnek lenni azAllahról való megemlékezéstől

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ بُسْرٍ رَضِيَ اللَّهِ عَنْهُ قَالَ: أَتَى النَّبِيَّ رَجُلٌ، فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللَّهِ! إِنَّ شَرَائِعَ الإِسْلَامِ قَدْ كَثُرَتْ عَلَيْنَا، فَبَابٌ نَتَمَسَّكُ بِهِ جَامِعٌ؟ قَالَ:
«لاَ يَزَالُ لِسَانُكَ رَطْبًا مِنْ ذِكْرِ اللَّهِ». وفي رواية: مِنْ حَدِيثِ مُعَاذِ بْنِ جَبَلٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ: آخِرُ مَا فَارَقْتُ عَلَيْهِ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَنْ قُلْتُ: أَيُّ الأَعْمَالِ خَيْرٌ وَأَقْرَبُ إِلَى اللَّهِ؟ قَالَ: «أَنْ تَمُوتَ وَلِسَانُكَ رَطْبٌ مِنْ ذِكْرِ اللَّهِ عَزَّ وَجَلَّ».
[صحيح] - [رواه أحمد والترمذي وابن ماجه وابن حبان] - [الأربعون النووية: 50]

Abdullah bin Buszr-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: egy férfi eljött a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta: Ó, Allah Küldötte! Az Iszlám előírásai bizony igen nagy számban hárulnak ránk. Mutass és adj nekünk egy ajtót, amihez ragaszkodhatunk, és, ami átfogó és összefoglaló! Ő erre azt mondta:
"A nyelved soha ne szűnjön meg nedvesnek lenni azAllahról való megemlékezéstől." Egy másik verzió szerint, a Muád bin Dzsabal (Allah legyen elégedett vele) által továbbítottak alapján: Az utolsó dolgok egyike, amellyel elváltam Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az volt, hogy megkérdeztem: Mely cselekedet a legkiválóbb és melyik visz a legközelebb Allahhoz? Ő pedig azt válaszolta: "Ha te úgy halsz meg, hogy a nyelved nedves a Magasztos és Fenséges Allahról történő megemlékezés következtében."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [رواه أحمد والترمذي وابن ماجه وابن حبان] - [الأربعون النووية - 50]

A magyarázat

Egy férfi panaszkodott a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy az önkéntes imádatok nagyon megszaporodtak a számára és ő, gyengesége miatt, képtelen azokat pontosan és teljesen elvégezni. Majd megkérte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy mutasson neki egy cselekedetet, amelyet elvégezve nagy jutalomban részesülhet és, amit kitartóan és odaadóan végezhet.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) útmutatást adott neki, mondván: a nyelve mindig legyen nedves és folyamatosan mozgó, a Magasztos és Fenséges Allahról történő állandó megemlékezéstől, minden időben és minden helyzetben; legyen az taszbíh (magasztaltassék Allah), tahmíd (hála legyen Allahnak), bocsánatkérés vagy fohász vagy bármi ezekhez hasonló.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A folyamatos megemlékezés a Magasztos Allahról kiválósága.
2. Allah túláradó kegyelmének hatalmas voltára utal: a jutalom módozatainak megkönnyítése.
3. A hívő szolgák különböző mértékben részesülnek a kegyesség és a jó dolgok kapuiból (lehetőségeiből).
4. Az Allahról történő gyakori megemlékezés, a nyelv által, akár magasztalás, akár hálaadás, akár tahlíl (Nincs más jogosan imádható isten csak Allah) vagy a takbír (Allah a legnagyobb) által - és ha a szív harmóniája, megnyugvása kíséri ezen fohászokat, úgy ezen fohászok nagyon sok önkéntes imádat helyére léphetnek.
5. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) gondoskodó figyelme a kérdezőkkel szemben, hiszen mindnek választ adott olyan módon, amely megfelelő az adott kérdező számára.