Hagyomány: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtanította nekünk a 'szükséglet szónoklatát' (khuṭbatu-l-ḥāǧa)

عن عبد الله بن مسعود رضي الله عنه قال:
عَلَّمَنَا رَسُوْلُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ خُطْبَةَ الحَاجَةِ: إِنَّ الحَمْدَ للهِ، نَسْتَعِيْنُهُ وَنَسْتَغْفِرُهُ، وَنَعُوْذُ بِهِ مِنْ شُرُوْرِ أَنْفُسِنَا، مَنْ يَهْدِ اللهُ فَلَا مُضِلَّ لَهُ، وَمَنْ يُضْلِلْ فَلَا هَادِيَ لَهُ، وَأَشْهَدُ أَنْ لَا إِلَهَ إِلَّا الله، وَأَشْهَدُ أَنَّ مُحَمَّدًا عَبْدُهُ وَرَسُوْلُهُ، {يَا أَيُّهَا النَّاسُ اتَّقُوا رَبَّكُمُ الَّذِي خَلَقَكُمْ مِنْ نَفْسٍ وَاحِدَةٍ وَخَلَقَ مِنْهَا زَوْجَهَا وَبَثَّ مِنْهُمَا رِجَالًا كَثِيرًا وَنِسَاءً وَاتَّقُوا اللَّهَ الَّذِي تَسَاءَلُونَ بِهِ والأرحام إن الله كان عليكم رقيبا} [النساء: 1]، {يَا أَيُّهَا الَّذِينَ آمَنُوا اتَّقُوا اللَّهَ حَقَّ تُقَاتِهِ وَلَا تَمُوتُنَّ إِلَّا وَأَنْتُمْ مُسْلِمُونَ} [آل عمران: 102]، {يَا أَيُّهَا الَّذِينَ آمَنُوا اتَّقُوا اللَّهَ وَقُولُوا قَوْلًا سَدِيدًا (70) يُصْلِحْ لَكُمْ أَعْمَالَكُمْ وَيَغْفِرْ لَكُمْ ذُنُوبَكُمْ وَمَنْ يُطِعِ اللَّهَ وَرَسُولَهُ فَقَدْ فَازَ فَوْزًا عَظِيمًا} [الأحزاب:70 - 71].
[صحيح] - [رواه أبو داود والترمذي وابن ماجه والنسائي وأحمد] - [سنن أبي داود: 2118]

ʿAbdullāh bin Masʿūd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtanította nekünk a 'szükséglet szónoklatát' (khuṭbatu-l-ḥāǧa): Hála legyen Allahnak, Neki adunk hálát, Hozzá fordulunk segítségért, és Tőle kérjük a bűnbocsánatot. Hozzá menekülünk a lelkünkben lakozó gonoszság elől és a tetteinkből fakadó rossz elől. Akit Allah az Igaz Útra vezet, azt nem térítheti le onnan senki. Akit viszont tévútra visz, az nem talál vezetőre. Tanúsítom, hogy: Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, és tanúsítom, hogy Muḥammad Allah Szolgája és Küldötte. {Ó, Ti emberek! Féljétek az Uratokat! Aki egyetlen személyből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját és kettőjükből számos férfit és nőt sokasított. Féljétek Allahot, Akinek a nevében esküdtök és (a lelketekre kötötte) a vérrokonság ápolását! Bizony Allah őrzőként áll felettetek. (A Nők:1)}. {Ó, ti hívők! Féljétek Allahot igaz istenfélelemmel, és [törekedjetek arra, hogy] muszlimokként haljatok meg! (Āl ʿImrān; (Imrán Nemzetsége): 102)}. {Ó, ti hívők! Féljétek Allahot és helyénvaló szót szóljatok! (70). Áldásossá teszi akkor a cselekedeteiteket és megbocsátja a bűneiteket. És, aki engedelmeskedik Allahnak és Küldöttének, az óriási győzelmet arat." (A Pártok: 70-71)}.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd, at-Tirmidhī, Ibn Māǧa, an-Nasā’ī és Aḥmad jegyezték le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 2118]

A magyarázat

Ibn Masʿūd-tól (Allah legyen elégedett vele) tudjuk, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtanította őket a 'szükséglet szónoklatára' (khuṭbatu-l-ḥāǧa). Ez az (a fohász), amit a szónoklatokban a beszédek elején és szükségük elején mondanak el, mint például a házassági szónoklat, a pénteki szónoklat és hozzájuk hasonlók. Ez a szónoklat nagyszerű példákat tartalmaz, (amelyek rámutatnak), hogy egyedül Allahot illeti meg minden fajta dicséret, és egyedül csak Tőle kérhetünk segítséget, Akinek nincs semmilyen társa. Tőle kérjük a bűnök eltakarását és az azokról való eltekintést, és Nála keresünk menedéket minden rossztól, a lélek és mások gonoszságától.
Ezután a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a helyes útra való vezérlés kizárólag Allah kezében van, így akit Ő helyes útra vezet, az nem tévelyeg el, ugyanígy, akit Ő tévelygésre ítél, az nem talál vezetőre.
Azután megemlítette a tiszta egyistenhit tanúságtételét és azt, hogy nincs jogosan imádni való isten kivéve Allah, valamint (a Próféta) küldetésének a tanúságtételét, hogy Muḥammad Allah szolgája és Küldötte.
Ezt a szónoklatot pedig azzal a három Korán verssel (āya) zárta, amelyek magukban foglalják azt a parancsot, hogy féljük Allahot, dicsőítsék és magasztalják az Ő Nevét, követve az Ő parancsait, elkerülve a tiltásait, csakis az Ő megelégedettségét keresve. És azok jutalma, akik ezt teszik, az a cselekedetük és beszédük megjavulása, a rossz tettek engesztelése, a bűnök megbocsátása, a jó és tiszta élet ezen a világon, és a Paradicsomba való belépés által (végső ás állandó) győzelem a Túlvilágon.